Kosztolányi Dezső: Bölcsesség

 

Keblem vörös: ó megsebeztek!
Vért ont sajogva oldalam,
vergődöm a bánatba veszteg,
sötét szobába egymagam.

Lezárom ajkamat, velőm ég,
szenvedve, tűrve egyedül,
gúnyoljatok csak kába dőrék,
szivem szárnybontva fölrepül.

Nem háboritjátok meg álmom,
mert bú szüli legszebb dalom,
a sorscsapást rajongva áldom,
s a bánatot magasztalom.

Miért hajíttok, mért dobáltok,
reám nehéz, hegyes követ?
Hisz minden ádáz, bosszus átkot
ezer szelíd áldás követ.

És annyi átka nincs a gaznak,
mint mennyi áldásom nekem.
Nagy lelkem a jóságba gazdag,
és győz a törpe lelkeken.

Forrás: Kosztolányi Dezső összegyűjtött versei

Published in: on 2011/06/19 at 17:03  Hoszzászólás  
Tags: ,

Kóka Rozália: Mátyás király és a tisztesség

Mátyás királynak volt egy furcsa szokása. Mindennap elvitette magát egy kétkerekű kocsin sétálni. Azt a kocsit mindig másik ember húzta. Utoljára, már mindenki megsétáltatta a királyt, a szegény emberre került a sor a sétáltatásban. Jelentkezett a királynál:

- Adjon isten, felséges királyom!

- Fogadj isten, fiam. Na, eljöttél te is megsétáltatni engem?

- Én igen! – mondta a szegény ember. Befogódzott a kocsi hámjába, s már indultak is végig a városon. Ahogy mentek, a szegény ember folyton-folyvást hátranézegetett.

Egyszer Mátyás király megsokallotta a dolgot, megkérdezte.

- Ugyan, fiam, mit nézegetsz te örökké hátrafelé?

- Nézem a kerekeket – válaszolta a szegény ember.

- S hát azokat mi a fekete fenéért nézed olyan erősen? – tudakolta a király.

- Azt nézem, hogy milyen érdekes dolog ez a kerék. Megyen eléfelé, s a küllők benne egyszer fenn, s egyszer lenn. Egyszer fenn, s egyszer lenn. Olyan ez, mint az ember élete.

- Hát ezt miért mondtad?

- Azért – magyarázta a szegény ember -, mert így van a szerencsével is. Egyszer fenn, s egyszer lenn. Most felséged ül fenn a kocsin, s nekem kell húznom. Ez bizony nem valami nagy tisztesség a számomra.

- Hát mi lenne a tisztesség, te szegény ember?

- Hát, az lenne most a tisztesség, ha visszafelé én ülnék a kocsikában, s felséged húzná – felelte a szegény ember.

Nagyot kacagott a király. Erősen tetszett neki a szegény ember bölcsessége. Azt mondta neki:

- Na, te szegény ember! Legyen meg a tisztességed! Ülj fel a kocsira, most én húzlak hazáig.

A szegény ember nagy büszkén felkondorodott a kocsira. Csudálkoztak a népek, hogy a király húzza a kocsit, s a szegény ember ül fenn az ülésen.

Otthon Mátyás jól megajándékozta a szegény embert, mert semmit se szeretett jobban, mint az okos embereket.

Forrás: Kóka Rozália: Mátyás király rózsát nyitó ostornyele – Magyar Elektronikus Könyvtár

Published in: on 2011/06/13 at 16:45  Hoszzászólás  
Tags: , ,

Hamvas Béla: Oszd meg, amid van!

A legenda beszéli, hogy négy bölcs addig imádkozott, amíg elérte, amit kívánt: a mennyországba léphetett az üdvözültek közé.

Teljes napot tölthettek itt a boldogok között, napkeltétől napnyugtáig élhettek elíziumi életet.

- Az első bölcs az élményt nem bírta el, és belehalt;

- A második elméjében megzavarodott;

- A harmadik az élményt magába zárta, őrizte élete végéig, s a megszerzett boldogságot magának tartotta meg.

- Csak a negyedik bölcs távozott egészségesen és épen, mert a látottakat arra használta fel, hogy azon, aki hozzáfordult, segítsen.

A szenvedés köréből mindenki szabadon kiléphet, ahogy tud, és a boldogságot elérheti. De azoknak, akik az üdvözültek világát megismerik, negyedrésze a nagy élményt nem tudja elviselni és belepusztul. Minden nap látni olyan embert, aki a mennyország kapujában összeesett és meghalt.

A másik negyedrész megkótyagosodik. Ilyen fanatikus bolondot is látni eleget.

A harmadik negyed rész a boldogságot magába zárja, és önmagának tartja meg, és nem ad belőle másnak…

A boldogságot csak a negyedik bölcs bírta el. Mert a gazdagságot, örömet, tehetséget meg szabad szerezni, de jaj annak, aki hozzá nem elég erős.

Egy része belehal, egy része eszét veszti, egy része a kincset magába ássa, és senkinek sem ad belőle. Az elíziumi kertek fénye benne sötétséggé változik.

A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.

A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle…

Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, oszd meg.

Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik…

Forrás: György Edit: A boldog élet titka

Published in: on 2009/11/22 at 19:22  Hoszzászólás  
Tags: ,

Antik bölcsességek, aforizmák

90. Jegyezd meg: ha trágár alak van a jó barátok között, szükségképpen más is bemocskolja magát, aki vele tölti az idejét, még akkor is, ha különben tiszta lelkű. (Epiktétosz)

91. Élete során az ember gyakran attól fél amitől nem kellene, vagy nem úgy fél, ahogy kellene, vagy nem akkor amikor kellene. (Arisztotelész)

92. Azt dicsérd az emberben, amit sem elragadni, sem adni nem lehet, ami az ő tulajdona. Kérded, mi az? A lélek, s a lélekben tökéletességre jutott értelem. (Seneca)

93. A legnagyobb hatalom, önmagunknak parancsolni. (Seneca)

94. Bármit akarsz mondani, mielőtt másnak mondanád, előbb mondd magadnak. (Seneca)

95. Mindenki bölcsebb, ha mások baját kell megítélni, mintha a saját ügyét. (Euripidész)

96. A végrendelkezők halál utáni óhajaiból következtetni lehet az életükre is. (Lukianosz)

97. Mindenki szeretné megérni az öregséget, de ha elérte, szidja. (Cicero)

98. Hamarabb eljön az, amitől félsz, mint amit remélsz. (Publilius Syrus)

99. “Rosszul él, aki mindig csak élni kezd” – mondja Epikurosz. Gyoződj meg róla, hogy úgy igaz, ahogy írom: bizonyos pillanatokat elragadnak tőlünk, másokat elcsennek, ismét mások meg elfolydogálnak.

A legrútabb veszteséget mégis a nemtörodömség okozza. S figyeld csak meg jól, az élet legnagyobb része elillan, ha rosszul cselekszünk, nagy része, ha semmit sem cselekszünk, s az egésze, ha mindig mást cselekszünk.

Kit tudsz megnevezni, aki az időnek valamelyest értéket tulajdonít, aki megbecsül egyetlen napot, aki feléri ésszel, hogy naponta meghal? Tévedés ugyanis, ha azt hisszük, hogy a halál még távol van tőlünk: nagy része már el is hagyott bennünket. Ami életünkből mögöttünk van, az már a halál kezébe került. Cselekedj hát, Lucilius, úgy, ahogy írod is: markolj meg minden órát.

Tedd rá kezed a mára, és kevésbé fogsz függeni a holnaptól . (Seneca)

100. Aki házunkba lép, inkább bennünket csodáljon, mint bútorainkat. (Seneca)

101. Minél nagyobb a jólét, annál könnyebben felborulhat. (Arisztotelész)

102. Az élet, ünnepnapok nélkül, hosszú út, vendégfogadók nélkül. (Démokrítosz)

103. Sokat, vagy jól beszélni, két külön dolog. (Szophoklész)

104.Az igazságos ember, az igazságtalannal szemben általában a rövidebbet húzza. (Platón)

105. Aki vétkezik, maga ellen vétkezik, aki igazságtalan, magával szemben igazságtalan, hiszen önmagát teszi gonosszá.
(Marcus Aurelius)

106. Jellemtelen ember vonzódását megnyerni, csak jellemtelen úton lehet. (Seneca)

107. Akkora ereje van a becsületességnek, hogy még az ellenségeinkben is szeretjük. (Cicero)

108. Azért kell enned, hogy élj, és nem azért kell élned, hogy egyél. (Rhetorica ad Herennium)

109. Az emberi lét csekélységet kíván, de a képzelgés, mérhetetlenül sokat. (Seneca)

110. -Így érvel az ostoba: ez a föld, ez az otthon, az enyém; ezek itt a gyermekeim. Íme minden együtt van, hogy teljes legyen a boldogságom – mondta Buddha a tanítványainak.
Hallgatói megkérdezték:
- Miért ostoba az efféle gondolkodás?
- Mert aki ezt mondja, az azt sem érti, hogy még ő maga sem a saját tulajdona. Valójában semmit sem birtoklunk, csak őrizzük egy ideig. Aki képtelen a dolgokat továbbadni, azt a dolgok birtokolják. Bármi legyen a kincsed, úgy tartsd a kezedben, mintha vizet markolnál. Ha nem így teszel, és ha tenyeredbe zárod, összenyomod. Ha magadhoz láncolod, a lényegétől fosztod meg. Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad. Ez az igazi boldogság! (Buddha)

Forrás: Polczer Porta

Published in: on 2009/11/20 at 12:57  Hozzászólások (2)  
Tags: ,

Tudományos technikai forradalom

werner_heisenbergAmikor Cssi Sung a Han folyótól északra elterülő vidékre jutott, zöldséges kertjében dolgozó öreg embert látott, aki öntöző árkokat ásott. Maga szállott le kútjába, és karjaiban egy edény vizet hozott fel, amelyet kiöntött. A végletekig fáradt, mégis kevés eredménnyel.

Cssi Sung szólott: ,,Van egy olyan berendezés, amelynek segítségével egy nap száz árkot is meg lehet tölteni vízzel. Kevés fáradtsággal így sokat lehet elérni. Nem alkalmaznál te is ilyen szerkezetet?”

A kertész felemelkedett, ránézett és így válaszolt: ,,Mi lenne ez a szerkezet?”

Cssi Sung így felelt: ,,Veszünk egy fa emelőt, amely hátul meg van terhelve és elöl könnyű. Ezzel úgy lehet vizet merni, hogy csak úgy buzog. Ezt nevezzük gémeskútnak.”

Az öreg erre megharagudott, és nevetve így szólott: ,,A tanítóm így tanított: aki gépet használ, minden ügyét gépszerűen intézi, az ilyen ember gépszívet kap. Akinek meg gépszív dobog a keblében, annak számára minden egyszerű, romlatlan gondolat veszendőbe megy. Akinél pedig a tiszta gondolat elvész, az bizonytalanná válik szellemi indítékaiban. A szellemi indítékokban való bizonytalanság pedig valami olyasmi, ami az igazi értelemmel nem fér meg. Nemhogy ily dolgokat nem ismerek, de szégyellném ezek alkalmazását.”

Forrás: Werner Heisenberg: A mai fizika világképe

Published in: on 2009/11/16 at 16:05  Hoszzászólás  
Tags: ,

A boldog halász (mese)

Az északi gazdag gyáros elszörnyedt, amikor megpillantott egy déli halászt, amint a parton csónakja mellett heverészett és pipázott.

Van Gogh: Halász hajó_200x- Miért nem mégy ki a tengerre halászni? – kérdezte a gyáros.
- Mert ma már elég halat fogtam – válaszolta az.
- De mért nem fogsz többet, mint amire szükséged van? – kiváncsiskodott tovább a gyáros.
- Mit csinálnék vele? – kérdezett vissza a halász.
- Több pénzt keresnél – hangzott a válasz. – Akkor szereltethetnél motort a csónakodra, amivel mélyebb vizekre is merészkedhetnél, ahol aztán több halat foghatnál.

Ebből annyi pénzed lenne, hogy nylon hálót vehetnél. Akkor még több halat fognál, és még több pénzed lenne. Hamarosan annyi pénzed lenne, hogy akár két csónakod is lehetne…vagy talán egy egész flottányi. S akkor te is gazdag ember lennél, mint én.
- S akkor mit csinálnék? – kérdezte a halász.
- Akkor aztán pihenhetnél, és élvezhetnéd az életet.
- Nos, mit gondolsz, most éppen mit csinálok? – kérdezte az elégedett halász.

Bölcsebb a boldogságra való képességünk épségére vigyázni, mint sok pénzt keresni.

Forrás: mentalhigiene.eu

Illusztráció: Van Gogh: Halász hajó

Published in: on 2009/09/04 at 14:06  Hoszzászólás  
Tags: ,

Antik bölcsességek, aforizmák

  • bolcsessegekkonyveAz önelégültség az előrehaladás akadálya. (Bión)
  • A buta ember minden szóra magánkívül van. (Hérakleitosz)
  • A játék közben az erkölcsök őszintébben nyilatkoznak meg. (Quintiliamus)
  • Amikor Diogenész észrevette, hogy egy fiatalember elpirul, a következő szavakkal igyekezett kisegíteni az illetőt: “Sebaj, ilyen az erény színe”. (Diogenész)
  • Jobban kell emlékeznünk a jótettekre mint a rosszakra; a kapott javakra jobban, mint az adottakra. (Arisztotelész)
  • Bizonyos tekintetben mindenki maga felelős a lelki alkata kialakulásáért. (Arisztotelész)
  • Jelenlévőket dicsérni, a hízelgés jele. (Arisztotelész)
  • Aki jót tett, hallgasson. Beszéljen róla az, aki kapta. (Seneca)
  • Mégiscsak rajtunk múlik, hogy derék emberekké legyünk-e, vagy hitványak. (Arisztotelész)
  • Jobban óvakodjunk igazságtalanságot tenni, mint olyat elszenvedni. (Platón)
  • Elárulom neked, mi csihol szeretetet orvosszerek nélkül, füvek nélkül, mindenféle varázsszerek nélkül: ha azt akarod, hogy szeressenek: szeress! (Hérakleitosz)
  • Szolón, amikor megkérdezték tőle, hogy az emberek miként követhetnék el a legkevesebb jogtalanságot, a következőt felelte: “Ha azok, akiket nem ért jogtalanság, épp úgy sértve éreznék magukat miatta, mint akiket jogtalanság ért”. (Diogenész)
  • Szégyenletes dolog, ha nem tudjuk viszonozni a jó tetteket úgy, mint a rosszakat. (Szókratész)
  • Tartsd nagy dolognak, ha valaki “egyetlen embert alakít”. (Seneca)
  • Abban az egy dologban találd örömöd és megnyugvásod, ha egyik “közhasznú” cselekedetedről a másikra térsz át. (Marcus Aurelius)
  • Bölcs volt, ki az embert arra oktatta, hogy meghallgassa, mit mond ellenfele. (Euripidész)
  • A rút tettektől őrizkedjél gyermekül. Kit jól neveltek, férfikorban is pirul gazságot elkövetni; Ám ha ifjúként sokat hibázik, megmaradnak a hibák, jellemével egybeforrva aggkorig. (Euripidész)
  • Példa nélkül semmit sem lehet helyesen tanulni vagy tanítani. (Columella)
  • Egy fecsegő embernek a sztoikus Zénón a következőt mondta: “Azért van két fülünk és egy szánk, hogy többet hallgassunk, mint beszéljünk”. (Diogenész Laertiosz)
  • Gyermekeinknek örökségül tisztességérzetet és ne aranyat hagyjunk. (Platón)
  • Tisztelje mindenki mind szóval mind tettel a nála idősebbet. (Platón)
  • Semmi sem tesz indulatosabbá, mint a lágy-elnéző nevelés. (Seneca)
  • A kényeztetés elégedetlen, indulatos és ingerlékeny jelleművé teszi a gyermeket. Ennek ellentéte viszont: a túlságos és kíméletlen zsarnokoskodás alantassá, szolgalelkűvé és embergyűlölővé teszi őket s így alkalmatlanná a társas életre. (Platón)
  • Ne külső szépségeddel tündökölj, hanem a tetteid legyenek szépek. (Thalész)

Forrás: Bölcsességek könyve – Aforizmák, szállóigék (Gondolat Kiadó)

Published in: on 2009/09/02 at 12:26  Hoszzászólás  
Tags: ,

Richard Willmott: Az irigy törpe és a Bölcsesség Köve (Mese)

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, a törpék országában, ott is a törpekirály udvarában élt egyszer egy irigy törpe. Ennek az irigy törpének nagyon tetszettek a színes kövek. Össze is gyűjtött belőlük rengeteget, naphosszat rakosgatta őket, s bár tömérdek színes köve volt, meg nem engedte volna senkinek sem, hogy féltett kincseihez akár egy ujjal is hozzáérjen.

Történt egyszer, hogy egy Merlin nevű vándor matematikus vetődött a királyi udvarba. Szörnyen nagy tudományával még a királyt is ámulatba ejtette. Meg is kérte őt a király, maradjon még az országában, és tanítsa törpe alattvalóit a matematika tudományára. Igent mondott Merlin a szíves marasztalásra, és tüstént meg is kezdte a tanítást. A törpéknek nagyon tetszettek Merlin órái. Ott tolongtak a tudós előadásain mind egy szálig – kivéve az irigy törpét, aki folyton csak a színes köveit rakosgatta.

Egyszer aztán észrevette, hogy társai nem jönnek hozzá többet, és nem kérlelik, mint azelőtt, amikor még mindenki az ő színes köveivel szeretett volna játszani, persze hiába. Rájött, hogy a többiek mostanában mind Merlint hallgatják. Furdalni kezdte a kíváncsiság, ugyan mi lehet olyan nagyon érdekes azokon az előadásokon? Elhatározta, hogy márpedig ő utánajár ennek. Így is történt. Egy szép napon besurrant az irigy törpe is a terembe, ahol Merlin az előadásokat tartotta. Hát látja ám, hogy a katedrán Merlin előtt egy csodálatosan szép, ragyogó kristály hever. Padszomszédjától megtudta, hogy a gyönyörű kristály a Bölcsesség köve, amitől Merlin soha egy percre sem válik meg, és mások is csak előadásai közben láthatják. Olyan csodálatos volt a kristály, hogy az irigy törpe alig tudta a szemét levenni róla, és nem is figyelt Merlin előadására.

Merlin éppen a számosságokról beszélt. Arról, hogy a számlálás tulajdonképpen egy kölcsönösen egyértelmű megfeleltetés objektumok és egy számosság elemei között. Az irigy törpe ezt nem nagyon értette, de amit felfogott belőle, az arra késztette, hogy megszámlálja színes köveit. Eltervezte, hogy számokat ír a kövekre, s rögtön hozzá is látott. Néhány nap múlva – bár igen gyorsan írt, és már a 3 429 200 728-as számig jutott el – úgy látta, hogy még ugyanannyi kő vár megszámlálásra, mint kezdetben. Mivel a megszámlálás ötlete Merlin előadásán merült fel, elhatározta, hogy Merlintől kér tanácsot, miként fejezhetné be a kövek megszámlálását. Merlin tudta, hogy a törpe nagyon gyors: tetszőlegesen rövid idő alatt tud egy-egy követ megszámozni. Azt tanácsolta tehát a törpének, hogy minden egyes újabb követ pontosan fele annyi idő alatt számozzon meg, mint a megelőzőt.

Az irigy törpe azt válaszolta, hogy megpróbálja követni a tanácsot, és egyúttal felajánlotta Merlinnek az addig megszámozott köveit cserébe a Bölcsesség kövéért. Ezt nem kis áldozatnak érezte, de nagyon szerette volna megkapni a kristályt. Ugyancsak meglepődött és meg is mérgesedett, amikor Merlin visszautasította az ajánlatot. Rosszkedvűen ment vissza a számlálást befejezni.

Merlin tanácsát követve az irigy törpe egy másodperc alatt számozta meg a soron levő követ, fél másodperc alatt a következőt, s az utána következőt pedig negyed másodperc alatt, és így tovább. Meglepetéssel tapasztalta, hogy pontosan két másodperc alatt fejezte be a munkát, és hogy az összes számot felhasználta az eljárásban. Mivel azonban még mindig nem tudta, hány színes köve is van valójában, visszament Merlinhez, aki azt mondta:

– Ha jártál volna az előadásaimra, akkor most tudnád: színes köveid száma„alef-null”.

Az irigy törpe ismét felajánlotta összes színes kövét cserébe a Bölcsesség kövéért, ami után egyre erősebben sóvárgott. Merlin azonban most is visszautasította az ajánlatot, mondván: A Bölcsesség kövét csak bölcsesség révén lehet megszerezni. Azt tanácsolta a törpének, járjon inkább az előadásokra. A válasz fölpaprikázta az irigy törpét, s duzzogva ment vissza a szobájába. Csak egy icipicit vidította föl, hogy irigységében nemet mondhatott egy törpe kérésére, aki csak egyetlen követ szeretett volna kérni tőle. Pedig ez a törpe azzal érvelt, hogy semmit sem vesztene, ha egy követ elajándékozna, hiszen akkor is ugyanannyi maradna neki, mint azelőtt volt. (Ez a törpe természetesen járt Merlin előadásaira.)

Néhány nap múlva Merlin váratlanul megjelent az irigy törpe szobájában, kezében a Bölcsesség kövével.

– Azért jöttem – mondta –, hogy üzletet kössek veled. Két feladatot adok, és eldöntheted, végrehajtod-e azokat, vagy sem. Ha pontosan elvégzed mindkettőt, akkor elcserélem a kristályt egyetlen színes kövedért.

A törpe rövid gondolkodás után úgy vélte, semmit sem veszthet, hiszen bármikor visszautasíthatja a feladatok végrehajtását. Megkérdezte tehát, mik volnának azok.

– Először az első feladatot mondom – válaszolta Merlin. – Itt van egy nagy, és alef-null darab kis doboz. Ezek ugyanúgy meg vannak számozva, mint a színes köveid. Most szépen beleteszem a köveket a nagy dobozba, majd a dobozt megfordítom, hogy te is sorrendben vehesd ki a köveket.

Így is tett. Amint végzett, becsukta a nagy dobozt, és a másik végén nyitotta ki, ahol az egyes számú kő tűnt elő.

– Most jön az első feladat. Egy perccel tíz óra előtt kiveszed az egyes számú követ a nagy dobozból, és az egyes számú kis dobozba teszed. Fél perccel tíz óra előtt veszed a kettes számú követ a nagy dobozból, beteszed az egyes dobozba, majd innen a nagyobb sorszámú követ átteszed a kettes dobozba. Erre az egész második műveletre negyed perced van. Negyed perccel tíz előtt kiveszed a hármas számú követ a nagy dobozból, beleteszed az egyes dobozba, majd ebből a nagyobb sorszámú követ átteszed a kettes dobozba, majd ebből a nagyobb sorszámút a hármas dobozba. Minderre egynyolcad perced van. Ezt az eljárást kell folytatnod – az egymás utáni lépésekre felhasznált időt mindig a felére csökkentve – egészen tíz óráig, amikor készen leszel. Meg akarod próbálni a feladatot?

A törpe gyorsan végiggondolta: Az egyes követ az egyes dobozba; a kettes követ az egyes dobozba, majd a kettes követ a kettes dobozba; a hármas követ az egyes dobozba, majd a hármas követ a kettes dobozba, s végül a hármas követ a hármas dobozba. Ez ugyanaz, mintha egyszerűen a hármas dobozba tenném a hármas követ. Miért ilyen bonyolultak az utasítások?

Mindez olyan egyszerűnek tűnt, hogy egy pillanatra azon is eltűnődött, nincs-e valami csel az ajánlatban. De ismét eszébe ötlött, semmi veszteni valója nincs, még akkor sem, ha a feladatot rosszul hajtaná végre. Így aztán az irigy törpe úgy döntött, vállalkozik a feladat végrehajtására.

Merlin nagy zsebórát húzott elő, és egy perccel tíz előtt megadta a jelet a kezdésre. Az irigy törpe lázasan dolgozott, tette-vette a köveket, egészen addig, míg az óra tízet nem ütött. Ekkor megnézte a dobozokat, és – várakozásának megfelelően – az egyes számot viselő kő az egyes dobozban, a kettes kő a kettes dobozban, a hármas kő a hármas dobozban volt. Sőt, a nagy doboz üres lett, és minden egyes színes kő az ugyanolyan sorszámot viselő kis dobozba került. Egy kicsit meglepődött ugyan, hogy a nagy doboz kiürült, de Merlin elmagyarázta, hogy minden kőnek volt egy sorszáma, és az n-edik követ 1/2n perccel 10 óra előtt kivette a nagy dobozból, ezért tíz órára mindegyik kőnek ki kellett kerülnie onnan.

A törpe nagyon boldog volt, amikor Merlin elismerte, hogy az első feladatot pontosan hajtotta végre. Megkérdezte, mi lenne a második feladat. Tulajdonképpen valami olyasmit várt, amit nem akarna vagy nem tudna végrehajtani. Ezért igencsak meglepődött Merlin szavain:

– A másik feladatod ugyanúgy indul, mint az első – s Merlin eközben ismét beletette a köveket a nagy dobozba – de az egyik lépés megváltozik. Jól figyelj! Egy perccel tizenegy előtt kiveszed az egyes követ a nagy dobozból, és beleteszed az egyes számú kis dobozba. Fél perccel tizenegy előtt kiveszed a kettes követ, és beleteszed az egyes dobozba, majd veszed a kisebb sorszámú követ, és átteszed a kettes dobozba. Negyed perccel tizenegy előtt kiveszed a hármas követ a nagy dobozból, és beleteszed az egyes dobozba, ezután onnan a kisebb sorszámút átteszed a kettes dobozba, ezután onnan a kisebb sorszámút a hármas dobozba. Ezt egészen tizenegy óráig folytatod, s akkor abbahagyod. Meg akarod próbálni ezt a feladatot is?

A törpe ismét töprengett egy keveset.

– Az utasítások ugyanazok, mint az előbb, csak most mindegyik dobozból a kisebb sorszámút kell áttenni a következő dobozba a nagyobb sorszámú helyett. Ez nem lényeges különbség. Tulajdonképpen mindig ki kell venni egy követ a nagy dobozból, beletenni az elsőbe, aztán egyet az elsőből a másodikba, és így tovább. Ez lényegében nem más, mintha kivennék egy követ a nagy dobozból, és beletenném az első üres dobozba. Az öreg Merlin nyilván olyan ostobának tart, hogy nem tudom követni bonyolult utasításait, s nem látom át, hogy pontosan mit is kell tennem.

Így aztán a törpe örömmel vállalkozott a második feladatra is. Ha egy kicsit jobban tiszteli Merlint, akkor hosszabban elgondolkodik, vajon miért ad neki Merlin ilyen egyszerű feladatot. De magabiztos volt, és nagyon meg akarta szerezni a kristályt. Ismét úgy érvelt, hogy semmit sem veszthet, még akkor sem, ha hibát vétene.

Egy perccel tizenegy előtt tehát nekilátott a munkának. Amikor az óra tizenegyet ütött, a nagy dobozt – elképzelésének megfelelően – üresnek találta. Belepillantott az egyes dobozba, és meglepődve látta, hogy az is üres! Gyorsan megnézte a többi dobozt is. Hát mindegyiket üresen találta! Mind üres volt, az utolsó szálig!

A törpe felhördült meglepetésében és felháborodásában.

– Hogy lehet üres az összes doboz? Hol vannak a köveim?

– Az első kérdésedre egyszerűen válaszolhatok – mondta Merlin. – A nagy doboz ugyanazért üres most is, mint az előző feladat után. Az összes többi doboz pedig azért üres, mert bármelyik követ is tetted valamelyikbe, rövidesen újból kivetted.

– De mindig hagytam követ a dobozban!

– Ez igaz, de lényegtelen – felelte Merlin. – Gondold csak végig! Vegyük például a k-adik dobozt. Ha maradt volna kő benne, akkor annak volna sorszáma, legyen ez mondjuk n. De ez lehetetlen, hiszen az n-edik követ 1/2n+`k perccel tizenegy előtt kivetted ebből a dobozból. Így az n`-edik kő nem maradhatott a k-adik dobozban. Ez az érvelés bármely doboz és bármely kő esetén érvényes, tehát egyetlen dobozban sem lehet kő. A második kérdésedre pedig csak te tudhatod a választ, hiszen egyedül te rakosgattad a köveidet.

A törpe arca elsötétült, mikor rájött, hogy színes kövei valóban eltűntek. De azután hirtelen felragyogott.

– Megálltam a két próbát, megoldottam mindkét feladatot! – kiáltotta. – Enyém a kristály!

– Nem a tiéd, de nem ám! – válaszolta Merlin. – A feladatokat csakugyan megoldottad, viszont nem maradt egyetlen színes köved sem, amit cserébe adhatnál a kristályért.

Csak most értette meg a törpe, hogy miként jártak túl az eszén, és majd megpukkadt a méregtől.

– Te ostoba, irigy törpe – mondta neki korholóan Merlin. – A Bölcsesség kövéhez csakis az juthat, aki elég bölcs hozzá.

Így bűnhődött az irigy törpe kapzsiságáért és tudatlanságáért.

Fordította: Klukovits Lajos

SzePi

Published in: on 2009/08/25 at 13:25  Hoszzászólás  
Tags: ,

Konfuciusz válogatott bölcsességei a Lunyü-ből, avagy a Beszélgetések és Mondásokból

„A Mester mondotta:

Ételünk legyen akár száraz rizs,
Confucius_02S csak víz az italunk,
Párnaként pedig jobb híján
Megfelel behajlított karunk;
A boldogsághoz még akkor is,
Előbb-utóbb könnyedén eljuthatunk.
Mert hiába a vagyon és hiába a rang,
Ha az igazsággal nincs összhang,
Számomra olyan lenne akár a felhő;
tovaszálló, s elenyésző.”

(Lunyü, VII./15.)

„A Mester mondotta:

Mily kiváló ember volt Hui!
Étele egy tálka rizs,
Egy csésze víz az itala,
S oly nyomorúságos a hajléka,
Mit az emberek, aggodalom nélkül, el se viseltek volna.
Mit se változott mégse, Hui boldogsága.
Mily kiváló ember volt Hui!”

(Lunyü, VI./9.)

„A Mester mondotta:

Tizenöt évesen a tanulás foglalkoztatott.
Harminc évesen lábam már szilárdan állott.
Negyven évesen kétség többé rám nem talált.
Ötven évesen megértettem az Ég akaratát.
Hatvan évesen meghallottam az összhangot.
Hetven évesen követem, mit csak szívem kíván,
s még sem hághatok át már semmi szabályt.”

(Lunyü, II./4.)

„Élet és halál a sors kezében vannak,
Vagyon és rang az Égben fogannak.’

A nemes ember tiszteletre méltó,
És nem tesz semmi helytelent,
Az emberekkel tisztelettudó,
S a tradíciókkal összhangot teremt.

Hiszen,

‘A Négy Tenger szegte földet tekintve,
Minden ember egymásnak testvére.’
Miért keseregne hát egy nemes ember,
Ha akár édestestvére nem is lenne?”

(Lunyü, XII./5.)

„A Mester mondotta:

Ne kívánj semmit gyorsan érni el,
És ne a kicsiny haszonra figyelj!
Mert aki gyorsan akar valamit elérni,
Az messzire nem juthat,
És mert aki a kicsiny haszonra figyel,
Az nem visz végbe nagy dolgokat.”

(Lunyü, XIII./17.)

Az idézeteket fordította: Őri Sándor
Forrás: Őri Sándor: Konfuciusz élete és kora.
Kossuth Kiadó, 2002.

http://www.konfuciusz.hu

Published in: on 2009/08/05 at 11:43  Hozzászólások (2)  
Tags: ,

Bölcsességek, aforizmák



  • A bölcsesség nem mások, hanem Önmagunk uralása.
    A nemesség nem név vagy hatalom,

    hanem önmegismerés kérdése:
    ismerd meg Önmagad, s magadban az egész világot megleled. A boldogságnak nincs köze ranghoz és vagyonhoz, egyszerűen csak harmónia dolga.
    /Lao-Ce/
  • Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt
    a kézfogás és az önfeladás között.
    És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos
    a szerelemmel és a társaság a biztonsággal.
    És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét
    és a bók nem esküszó.

    És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával,
    nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
    És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd,
    mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
    Egy idő után kitapasztalod, hogy még a
    napsugár is éget, ha túl sokáig ér.

    Műveld hát saját kertecskédet,
    magad ékesítsd fel a lelked,
    ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked.
    És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz.
    Hogy valóban erős vagy.
    És valóban értékes.
    /Veronica A.Schoffstall/

  • Ha jó ügyet védesz, mitől is félhetsz? Mi is történhetik veled? Letepernek, megrágalmaznak kirabolnak, meggyaláznak? Vádakkal fordulnak ellened, hamisan ítélnek?
    Mindez nem változtat azon, hogy az ügy, melyet védtél, jó volt, és ezért jó volt az is amit csináltál, mikor a jó ügy védelmére szegődtél. Ilyenkor ne törődj senkivel és semmivel, csak az üggyel. Az ügy igazával, mert meg kell védened. Végül is tehetetlenek az igazsággal szemben. Letiporhatnak, de meg nem győzhetnek. Vádolhatnak, de meg nem hazudtolhatnak. Elvehetik életed, de nem vehetik el igazságod. Csak akkor nem vagy magányos az életben, ha jó ügyet szolgálsz. Nincs fizetség és jutalom az ilyen perben. De nincs alku sem. Ezért soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz
    /Márai Sándor/
  • A megrovást könnyen elviselik az emberek, de a kinevetést nem tűrik. Abba beleegyeznek, hogy ostobák legyenek, de nevetségesek lenni nem akarnak.
    /Moliére/
  • Amíg átéljük a boldogságot, nehezen érezzük meg, de ha már elmúlt és visszatekintünk, hirtelen megértjük
    - olykor elcsodálkozva – milyen boldogok voltunk.
    /Kazantzakisz/
  • …a boldogság csak egy-egy rendkívüli pillanat,
    legfeljebb perc, a többi csak a rá való emlékezés…
    /Dallos S./
  • Sokan a boldogságot az embernél magasabb régiókban keresik, mások lejjebb,
    holott a boldogság emberi méretekre van kiszabva.
    /Konfucius/
  • Magamat kigúnyolom, ha kell, de hogy más tegye,
    azt nem tűröm el.
    /Rostand/
  • Tedd, ami szívednek kedves és az lesz majd a törvény. /Crowley/
  • Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy magad vontad oda.
    Az pedig, hogy most mit kezdesz velük, rajtad áll.

    /
    Bach/
  • Mindenki az emberiséget akarja megváltoztatni,
    senki se önmagát.
    /Lev Tolsztoj/
  • Amelyik pincér nem tud mosolyogni jobb lett volna ha vendégnek születik.”
    /Gundel Károly/
  • A barátság legszebb aktusa az, midőn barátunkat hibáira figyelmessé tesszük.

    /Berzsenyi Dániel/

Published in: on 2009/08/02 at 09:31  Hoszzászólás  
Tags: ,
Follow

Get every new post delivered to your Inbox.