Azt mondják, Schilcherföldön lassabban múlik az idő, mint másutt. Legalábbis azok, akik már jártak egyszer Dél-Stájerország szelíd, dimbes-dombos tájain, ahol Buschenschank-ba tévedve és bort kortyolgatva megfeledkeztek az időről.
Ezt hívják kérem hagyománynak! A kelták már Krisztus előtt négy évszázaddal kinemesítették egy Stájerországban őshonos vadszőlőből a Blaue Wildbacher szőlőfajtát. És mind a mai napig ebből készül egy speciális rozébor. Felcsillan benne a vörös minden árnyalata (,schillern’ = csillog, innen a név), pezsdítően gyümölcsös zamata van és csak itt préselhető. A Schilcher mesekönyvbe illő tájakon terem, ahol egyik mélyzöld domb a másikat éri, és ahol az emberek a hagyomány és modernitás izgalmas keverékét élik. Az ősrégi parasztházakat ultramodern borépítészet – vagyis a kortárs építészet és borászat Ausztriára jellemző, lenyűgöző szimbiózisa – ellenpontozza. Ami pedig az eszem-iszomot illeti: Éppúgy élvezhetjük az idilli Buschenschank-ok (termelői borkimérés) fatányéros uzsonnáit, mint a regionális, avantgárd ínyenc konyha költeményeit. Ehhez társul a mediterrán klíma és az idő tényezőjével való szinte meditatív bánásmód. Nem csoda, hogy a vidéket „osztrák Toszkánának” is hívják.
Forrás: ausztria.info.hu
