Kányádi Sándor: Nyári alma ül a fán

 

 

 

 

 

 

 

Nyári alma ül a fán,
fa alatt egy kisleány.
Néz a kislány föl a fára,
s le az alma a kislányra.
Nézi egymást mosolyogva:
lány az almát, lányt az alma.
Gondolkozik, mit tehetne,
áll a kislány lábujjhegyre,
nyúlánkozik, ágaskodik,
ugrik, toppan, kapaszkodik.
De az alma meg sem moccan,
csak mosolyog a magasban.
És a kislány pityeregve
csüccsen, huppan le a gyepre.
Lomb közt szellő szundít csendben,
de a sírásra fölserken,
sajnálkozva néz a lányra,
és az ágat meglóbálja.
S hull az alma, örömére,
pont a kislány kötőjébe.

 

Forrás: Kányádi Sándor egyberostált versei – Magyar Elektronikus Könyvtár
Illusztráció: Bódi Sára Anna – protokoll-galeria.hu

Ókori athéni demokrácia

 

 

 

A demokrácia szó magyarul népuralmat jelent.

Az ókori, azaz a görög demokrácia a teljes jogú szabad polgárok uralmi formája volt, akik hatalmukat a népgyűlésben gyakorolták. A demokrácia nem vonatkozott a nem teljes jogú szabad együttlakókra (metoikoszokra) és a rabszolgákra. Attika mintegy 300 000 lakosának fele volt teljes jogú polgár, a másik fél kétharmadát a rabszolgák tették ki, a maradékot pedig a metoikoszok. A népuralom érvényesülésének ez az aránya egyedülálló az ókor történetében.

A demokrácia kialakulása a K.e. VII. századtól a VI. század végéig tartott. Főbb állomásai: K.e. 621. drakoni, K.e. 594. szoloni, K.e. 508. kleisztenészi törvényhozás. Virágkorát a K.e. V. század közepén Periklész vezetése alatt érte el.

A demokrácia intézményei

Periklész korában az arisztokratikus idők emlékét  őrző kormányzati szervek végleg háttérbe szorultak. Régebben a kilenc archonból álló államtanács kormányzott, ez a testület Temisztoklész reformja nyomán veszítette el a jelentőségét: azontúl választás helyett sorsolás útján jelölték ki tagjait, hatáskörük mindössze a papi teendőkre és a bírósági ügyek előkészítésére terjedt ki. Az archoni tisztséget egy évig lehetett viselni, utána az illető automatikusan az Areioszpagosz tagja lett. Ez a többségében arisztokratákból álló testület a demokrácia ellensége volt. A Perzsa háborúk után Ephialtész megfosztotta hatalmától, és csak a gyilkossági ügyekben való intézkedés jogát hagyták meg neki.

Az athéni állam élére a tíz sztratégosz (hadvezér) testülete került. Ennek tagjait szavazással választotta a nép, ugyanazt a személyt többször is meg lehetett választani egymás után. Az állam vezető embere az első sztratégosz volt. Periklész 15 éven át ebben a minőségében irányította Athént. Az újraválasztás feltétele a nép osztatlan bizalma volt. Éppen emiatt voltak igazságtalanok a Periklész ellen felhozott vádak, főleg az, hogy az athéni demokrácia
csak formailag volt népuralom, valójában az állam első emberének uralmát jelentette. Periklész ugyanis semmi mással nem állította maga mellé a népet, mint személyes adottságaival és mindenek előtt politikája eredményességévei. (Személyes adottság volt pl. szónoki képessége – mennydörgő /zeuszi/ hangja miatt adták neki az „olümposzi” jelzőt.)

Maguk az athéniak látták úgy, hogy nála alkalmasabb vezetőt nem találhatnak. Viszont ugyanezek az athéniak rögtön megvonták tőle a bizalmat, amikor később a peloponeszoszi háború kudarcaiért személyesen  őt tették felelőssé. Minden athéni világosan látta, hogy vezére fedhetetlen életű és megvesztegethetetlen, s bár Athén élén minden király – vagy „zsarnok” – kortársánál nagyobb hatalmat tartott a kezében, személyes vagyonát semmivel sem gyarapította. Periklész egyeduralma tehát nem gátolta az athéni demokrácia lényeges vonásainak érvényesülését, vagyis korlátlanul megvalósult a nép önállósága a hatalom gyakorlásában.

Az állam legfontosabb szerve ennek megfelelően a népgyűlés (eklészia). Ennek tagja volt minden nagykorú, tehát 20 évet betöltött athéni polgár. Az eklészia havonta 3-4-szer ült össze, hogy a folyó ügyekkel lépést tartson. A gyűlés színhelye már Kleisztenész óta az Akropolisszal szemközt a tenger felé elterül ő Pnüx domb volt. A térség mintegy 25 000 embert fogadott be, nyilván ennyi lehetett az Athénban élő szabad polgárok száma.

A népgyűléseken nem vett részt mindig mindenki. A vidékiek eleve ritkábban látogatták, de a városiak közül is nem egynek fontosabb lehetett a pillanatnyi üzlete, vagy egyéb elfoglaltsága. 1-1 népgyűlésnek aligha volt 5000-nél több résztvevője. A polgárok a K.e. V. század végéig a lejtős domboldalon ültek, s a szónokok a legutolsó szintről beszéltek. K.e. 404-ben megfordították az irányt, és a sziklából faragták ki a szónoki emelvényt, amely máig megmaradt. Az eklésziában bármiféle javaslatot be lehetett nyújtani. De ha valamely indítványról bebizonyosodott, hogy törvényellenes, a javaslat beterjesztője szigorú büntetésben részesült. Mivel azonban Athénnak írott alkotmánya nem volt, nagy visszaélésekre is módot adott a fenti eljárás.

A javaslatok sikere nem csak beterjesztőik szónoki tehetségén vagy a nép pillanatnyi hangulatán múlott. Az athéni demokrácia arról is gondoskodott, hegy az államügyeket szakszerűen és folyamatosan intézzék. A tanács (görögül bulé) Kleisztenész óta 500 tagból állt, akiket évente sorsolás útján jelöltek ki. (Kezdetben választották.) A tanácsosok egymást váltogatva ügyeletszerűen dolgoztak, és különböző bizottságokat alkottak. Elsődleges feladatuk előhatározatok kidolgozása volt, amelyeket aztán a népgyűlés emelhetett törvényerőre. Azokban az ügyekben, melyeket nem kellett egyszeri döntéssel lezárni, hanem folyamatos intézkedést igényeltek (pénzügyek, a kereskedelem felügyelete) a bulénak határozati joga volt. Vagyis a tanács jelentette azt a szabályozó erőt, amely a népgyűlések rendjét biztosította.

A bíráskodás joga is a polgárok kezében volt. Az esküdtszék 6000 tagját – tehát a város összlakosságának jelentős hányadát – sorsolás útján jelölték ki. Ezek tanácsokra felosztva üléseztek. Tevékenységük roppant bonyolult volt, mivel a törvényeket nem foglalták össze egységes gyűjteménybe, ennek szükségességére csak a század végén jöttek rá. A bíróság előtt bárki vádat emelhetett, de személyesen kellett képviselnie a vádat, s ugyanúgy személyesen kellett védekezni ellene. Mivel nem minden athéninak adatott meg a szónoki tehetség, amellyel a védő- vagy vádbeszédét elmondhatta volna, ezért sokan hivatásos beszédírókhoz fordultak. A peres eljárások gyakran a végtelenségig elhúzódtak, a fent említett okok miatt. (Az athéni bíróságoknak a szövetségesek peres ügyeiben is döntési joguk volt.)

A közélet színtere a Pnüx mellett a város főtere, az agóra volt. Itt állott a sztratégoszok hivatali épülete, a tanácsház, az esküdtszék, azaz a héliaia székhelye. A bulé éppen soron következő vezetői, az un. prütaniszok egy kerek épületben üléseztek (tholosz). Ebben került sor az „állami vendégeskedésekre”, azaz ünnepélyes lakomákra. Az agórán  őrizték a hivatalos mértékegységeket is.

Athén K.e. V. századi főterének képéhez hozzátartoztak az oszlopcsarnokok (sztoa) is (pl. a híres Színes csarnok). Ezekben kerestek menedéket a polgárok a tűző napsütés vagy a téli esők elől, s itt tárgyalták poliszuk ügyeit, azaz itt politizáltak. Az agóra középső részén állt a 12 isten oltára, a város köztiszteletben álló  őseinek emlékműve, a Zsarnokölők szobra. A főtéren keresztül vezetett a Szent út az Akropolisz felé: ezen vonult végig a Panathénaia-menet a Kerameikoszból a fellegvár Athéné szentélyéig.

 

Forrás: netmozaik.hu

Illusztráció: A Parthenon maradványai az Acropolison, Periklész

 

Aforizmák becsületről, igazságról

 

 

1. Az igazság forgandó.
2. Igazat minden ostoba mondhat, de a jó hazugsághoz bizonyos intelligencia kell.
3. Az új hazugságokat jobb hallgatni, mint a régi igazságokat.
4. Nem az a fontos, hogy mit akarsz mondani, hanem, hogy mit értenek!
5. Nem az a fontos, hogy minden igaz legyen, hanem, hogy minden igaznak hangozzék!
6. Az ember legyen becsületes, ha nincs más megoldás.
7. A siker titka az őszinteség. Ha már ezt is színlelni tudod, befutottál.
8. Az ember időnként belebotlik az igazságba, de legtöbbször feltápászkodik és továbbmegy. _Churchill
9. Az igazság mindig győz, csak tudni kell kivárni.
10. Minden cselekedetünkre két okunk van. Az egyik jól hangzik, a másik az igazi.
11. A beszéd arra való, hogy elrejtsük gondolatainkat. _Talleyrand
12. Akárhányszor lepleződik le egy hazugság, mindig lesznek, akik elhiszik.
13. Mindenki hazudik, de nem számít, mert senki sem figyel.
14. Nem mi forgatjuk a kereket a Földön. Mi csak tesszük a számokat. _Nickolson
15. A félelem a sötét oldal kapuja. A félelem dühöt szül. A düh, haragot, a harag gyűlöletet. A gyűlölet pedig kínt és rettegést _Yoda
16. A képmutatás a bűn tisztelgése az erény előtt. _{La Rochefoucauld}
17. Nehéz elhinni, hogy valaki igazat mond, ha tudjuk, hogy mi az ő helyében hazudnánk.
18. Az igazság olyan, mint a kenyér, de megfelezni nem lehet. _Seneca
19. Nincs igazság! (Ez se az.)
20. Önmagunkat könnyű becsapni – a feletteseinket már nehezebb, a kollégáinkat még nehezebb, a beosztottainkat meg szinte lehetetlen. _{Harry B. Thayer amerikai üzletember, menedzser}
21. Az az ember, aki nem tud hazudni, gyakran azt hiszi, hogy mások hazugságaiban õ a legfőbb szakértő.
22. Őszintének lenni veszélyes. Ha csak nem vagyok hülye is hozzá. _{George Bernard Shaw}
23. Az igazság és a féligazság között akkora a különbség, mint a villanyégő és a cserebogár között. _{Mark Twain}
24. A teljes igazságot kétféleképp lehet elárulni: vagy névtelenül vagy végrendeletben. _{Thomas Sowell}
25. Hazugság az, amit nem hiszel el. _{Holbrook Jackson}
26. A hazugság megöli a szerelmet. De csak az őszinteség öli meg igazán. _{Ernest Hemingway}
27. Egy hazugság, ha elég sokszor mondogatják, igazzá válik. _Lenin
28. A tévedés annál veszedelmesebb, minél több igazságot tartalmaz
29. A kitalált hazugság soha nem ér annyit, mint az ügyes igazmondás.
30. Egy igazság akkor is fontos, ha nincs semmi értelme._{Rejtő Jenő}
31. Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmad. Ha nincs nem engedheted meg, hogy elveszítsd _Gandhi

 

Schilcherland: A Schilcher földje

 

 

Azt mondják, Schilcherföldön lassabban múlik az idő, mint másutt. Legalábbis azok, akik már jártak egyszer Dél-Stájerország szelíd, dimbes-dombos tájain, ahol Buschenschank-ba tévedve és bort kortyolgatva megfeledkeztek az időről.

Ezt hívják kérem hagyománynak! A kelták már Krisztus előtt négy évszázaddal kinemesítették egy Stájerországban őshonos vadszőlőből a Blaue Wildbacher szőlőfajtát. És mind a mai napig ebből készül egy speciális rozébor. Felcsillan benne a vörös minden árnyalata (,schillern’ = csillog, innen a név), pezsdítően gyümölcsös zamata van és csak itt préselhető. A Schilcher mesekönyvbe illő tájakon terem, ahol egyik mélyzöld domb a másikat éri, és ahol az emberek a hagyomány és modernitás izgalmas keverékét élik. Az ősrégi parasztházakat ultramodern borépítészet – vagyis a kortárs építészet és borászat Ausztriára jellemző, lenyűgöző szimbiózisa – ellenpontozza. Ami pedig az eszem-iszomot illeti: Éppúgy élvezhetjük az idilli Buschenschank-ok (termelői borkimérés) fatányéros uzsonnáit, mint a regionális, avantgárd ínyenc konyha költeményeit. Ehhez társul a mediterrán klíma és az idő tényezőjével való szinte meditatív bánásmód. Nem csoda, hogy a vidéket „osztrák Toszkánának” is hívják.

Forrás: ausztria.info.hu

Tenzin Gyatso, a XIV. Dalai Láma

 

 

A BÖLCSESSÉG ÓCEÁNJA

A Dalai Lámát (a név jelentése: a Bölcsesség Óceánja) Avalokitésvara, az Együttérzés Buddhájának újraszületéseként tisztelik.

Tenzin Gyatso, a XIV. Dalai Láma 1935. július 6-án született egy földműves család gyermekeként egy Takcer nevű tibeti faluban. Szülei Lhamo Dhondupnak nevezték el. Két éves korában jóslatok alapján a Dalai Láma tizennegyedik reinkarnációjaként azonosították és Lhaszába vitték.

1940 február 22-én, öt és fél éves korában a Dalai Lámát formálisan megkoronázták, ekkor vette fel a Tenzin Gyatso nevet. Tanulmányait hat évesen kezdte meg. Tantárgyai közé tartozott a dialektika, a tibeti kultúra és művészet, nyelvtan, nyelvészet, orvostudomány, és a legfontosabb tantárgy, a buddhista filozófia is.

1950-ben a kínai hadsereg megszállta Tibetet. Egy évvel később a Dalai Láma tizenhat éves lett, és miközben az ország helyzete egyre reménytelenebbé vált, teljes politikai felelősséget vállalt magára hazája érdekében. 1954-ben Pekingbe utazott, hogy egyezségre jusson Mao Ce- tunggal, és más kínai vezetőkkel, köztük Csou En-lájjal, és Teng Hsziao-pinggel. 1956-ban Buddha Nirvánába jutásának 2500 évfordulóján Indiába utazott. Több közeli tanácsadója is arra kérte, hogy maradjon Indiában és ne térjen vissza Tibetbe, de ő úgy döntött, visszautazik Lhaszába, hogy folytassa a kínai megszálló erőkkel történő békés együttélésre irányuló erőfeszítéseit.

MENEKÜLÉS A SZÁMŰZETÉSBE

Kína Kelet-Tibetben bevezetett kegyetlen intézkedései Őszentsége békés megoldást célzó terveit keresztülhúzták. A kínai megszállók a tibeti nép 1959. márciusában kirobbant felkelését vérbe fojtották. 1959-ben és 1960-ban mintegy kilencvenezer tibeti vesztette életét. Az események alakulását látva a Dalai Láma, és több tízezer tibeti a Himalája hegyein keresztül kénytelen volt Indiába menekülni. A tibetiek azóta minden évben megemlékeznek az 1959-es esztendő áldozatairól. 1960 óta a Dalai Láma az észak-indiai Dharamszalában él, abban a városban, amely egyben a tibeti száműzetésben lévő kormány székhelye is. Az emigráció első éveiben arra kérte az ENSZ-t, hogy találjon megoldást a tibetiek kétségbeejtő helyzetére. 1959-ben, 1961-ben és 1965-ben az ENSZ határozatot adott ki, melyben felszólította Kínát, hogy tartsa tiszteletben a tibetiek emberi jogait, és önrendelkezéshez való jogukat.

A száműzetésben a Dalai Láma és az emigráns kormány elkötelezett politikát folytatott a tibeti nép és kultúrájának megóvása érdekében. A száműzetésben lévő kormány gondoskodik a menekültekről, támogatja a gazdaság fejlődését, az évek során felépített iskolahálózatot és egyetemeket. Az elmúlt hat évtized során Közel kétszáz kolostort alapítottak. 1963-ban a Dalai Láma bemutatta a jövő Tibetjének tervezett alkotmányát. A Dalai Láma kezdetektől fogva a tibeti társadalom demokratikus átalakításának buzgó híve volt. A tibeti menekült közösség jólétéért tett erőfeszítései mellett fáradhatatlanul igyekezett lépéseket tenni a tibeti helyzet megoldásának érdekében is.

ERŐFESZÍTÉSEK A BÉKÉÉRT

1987-ben Őszentsége bemutatta „Öt pontos béketervét”, amely az első lépés volt Tibet jövőbeni státuszának tisztázása felé vezető úton. A következő év júniusában Strasbourg-ban, az Európai Parlament előtt tovább folytatta tervének ismertetését. Kezdeményezésének lényege egy valós tibeti autonómia létrehozása a Kínai Népköztársaság keretein belül. Továbbá arra kérte Kínát, hogy Tibetet alakítsák „békezónává”, hogy gátat szabjanak a kínaiak betelepítésének, helyreállítsák az emberi jogok helyzetét, és arra, hogy ne tároljanak nukleáris fegyverzetet és hulladékot Tibet területén. Ugyanennek a tervnek a keretein belül Tibet jövőjéről szóló, nyitott, komoly párbeszéd kialakítását kezdeményezte.

1989-ben a tibeti vezető elfogadta a Nobel-Békedíjat, melyet a tibeti helyzet békés megoldása érdekében tett erőfeszítéseiért adományoztak neki. A Nobel-bizottság kijelentette: „A Dalai Láma békés filozófiája az emberi lények iránti végtelen tiszteleten, valamint az emberiség és a természet iránti egyetemes felelősség elvén alapszik.” Eddig összesen ötvenkét országba tett utazásai, és politikusokkal, államfőkkel, vallási vezetőkkel történt találkozói során a tibeti helyzet, és más konfliktusok békés megoldása, az emberi jogok, és a környezet megóvása mellett szólalt fel. Számtalan államférfi fogadta hivatalosan. A politika, a vallás, a tudomány és a gazdaság világának befolyásos személyiségei folyamatosan keresik társaságát, hogy eszmét cseréljenek különböző kérdésekkel kapcsolatban. Rendszeresen hívják meg a világ különböző országaiba, hogy kifejtse véleményét a békés együttéléssel, és a világbékével kapcsolatban, illetve azért, hogy tanításokat adjon.

Szellemi vezetőként, és Tibet vezetőjeként betöltött szerepe mellett a Dalai Láma a tibeti buddhista hagyomány egyik legnagyobb mestere, és tudósa. Ebben a vonatkozásban rengeteg időt szentel annak, hogy tudását, és spirituális tapasztalatait megossza buddhista mesterekkel, és a szélesebb közönséggel.

 

Forrás: Pont.Filosz.hu

Az időskor nem hajótörés, hanem erő, tanúságtétel

 

A Vatikáni Rádió olasz nyelvű adása interjút készített Terni-Narni-Amelia püspökével. Vincenzo Paglia „Az időskor ajándéka, ortodoxok és katolikusok a segítő szeretet útján” című konferencián beszélt arról, milyen erőt jelentenek az idősek az egyház számára.

Két példát hozott fel az egyház életéből annak illusztrálására, milyen fontos értékeket hordoz az időskor. Az első az idős XXIII. János alakja, aki olyan korban volt pápa, amikor a modernség hatalmas erővel jelent meg a világban és nagy kihívást jelentett az egyház számára is. Ez a koros ember mégis épp ebben a korszakban lett egy új tavasz forrása, nem csupán a katolikus egyház számára. A másik példa az ortodox egyházból való: rengeteg idős nő imádkozott a szovjet rezsim idején, és ezzel nemcsak az orosz ortodox egyházat mentették meg, hanem egészen különleges módon járultak hozzá a hit újjászületéséhez.

Terni püspöke fontosnak tartja, hogy az elkeseredett, reményvesztett társadalomnak az egyház visszaadhatja a reményt. Hangsúlyozza, hogy ezt a két kis példát szembeállíthatjuk a modern – az ifjúságot és a gazdasági haladást magasztaló – társadalom minél nagyobb hatékonyságra való törekvésével. Felhívja a figyelmet: újra meg kell értenünk ezt az üzenetet, a katolikus egyházon belül is.

Nagyon fontosnak tartja, hogy az egyház ne merüljön bele abba az elképzelésbe, hogy mindenáron fiatalkodnia kell, és ne felejtse el, hogy gondoskodással tartozik az idősek felé. Az időseknek életük e korszakát nem összeomlásként kell megélniük, hanem mint tanítást azok számára, akinek át kell majd venniük a helyüket. Ezzel is tanúskodhatnak a jövőbe vetett reményről: az élet nem ér véget a halállal!

Nem feledkezhetünk meg II. János Pál példájáról sem, aki Istenben élt, Istenben bízott, és utat mutatott ezzel a hitével az embereknek. Paglia püspök nagyon fontosnak tartja, hogy észrevegyük: az imádkozni, remélni képes idős emberek élete nem hajótörés, hanem tanúságtétel. Nem a szervezetek mentenek meg. A hit, a remény menti meg az embert, és az a fajta Istenre hagyatkozás, amely oly világosan megmutatkozik az idős emberek életében.

Magyar Kurír

A női lélek megértése

 

Egy lehetetlen feladatra vállalkozom. Arról írok, hogyan értsük meg a nőket. A feleségem félmosolyát látva lehet, hogy mégsem fog sikerülni, de azért fussunk neki. Összeültünk hárman a haverokkal, hogy megvitassuk a kérdést.

Talán az a nyitja az egésznek, ha megpróbálunk megértően viszonyulni a nőkhöz. A megértés nem azt jelenti, amit Sanyi – aktívan netező informatikus barátom – tanúsít újságolvasás közben odavetett „Igendrágám!”-ok formájában. A megértés az osztatlan figyelemmel való teljes odafordulást jelenti, ahogy orvos barátom, Laci mondaná, legalább naponta kétszer, evés előtt.
A fiúk azt mondják, az a lényeg, hogy megértsük a nő nemi élettel kapcsolatos problémáit. Mivel ez egy személyes érzésekkel összekapcsolódó terület, a nők hajlamosak személyes sértésnek venni közeledésünket, ha nem előzi azt meg egy bizalmas és intim légkör. Laci – gyakorló orvosként – megerősített abban az elképzelésemben, hogy ha a nő duzzog, vagy éppen nem akarja, nem feltétlenül velem van baja. Én a bölcsész meg mindent magamra veszek …
Sanyinak pedig az volt meglepetés, hogy a nőket nem az orgazmus a legfontosabb a szexben, hanem az összetartozás élménye, a szeretet, a szerelem megtapasztalása. Sanyi meg volt győződve róla, hogy a barátnőjének mindig ugyanolyan jó volt, miközben én a feleségemtől tudtam, hogy a barátnője folyton panaszkodik rá. Sanyival megbeszéltük, hogy ez alapvető szemléleti különbség a férfiak és a nők között és ez a másik kulcsa a nők megértésének.

Aztán oda keveredtünk, hogy milyen a jó szerető?

Lacival egyetértettünk abban, hogy a nőknek a hűség és a gyengéd érzelmek sokkal fontosabbak, mint a pénisz mérete, bár Sanyi a múltkor azt olvasta az Interneten, hogy a méret sem mindegy. Kibeszéltük az Icát, aki olyan, mint Mallorca, mert ott is mindenki volt. Laci szerint Ica frigid, de Sanyi szerint Laci csak bénáskodott, mert Ica volt neki az első és nincs is frigid nő, csak ügyetlen férfi. Szerintem a figiditás sokkal összetettebb probléma. Nem csak a női szexualitás nehézségeinek gyűjtőfogalma. Ismertem olyan nőt is, aki nagyon élvezte ugyan a szexet, de az orgazmusig soha nem tudott eljutni. Az első férfi voltam, akinek be merte vallani. Ez általában nem a nemi élet megvetéséből és a férfiak gondolkodása szerintem hidegségből táplálkozik.
Laci azt mondja, hogy kevés, ha csak odafigyelünk és jó szeretők vagyunk. Neki az is lényeges, hogy érzelmei a megfelelő viszonzásra találjanak. A megértett nő Laci szerint ugyanolyan megértő lesz. Amikor elkezdtem a karma törvényéről, meg a krisztusi szeretet eszméjéről beszélni, Sanyi jól leoltott engem, így ennél a pontnál odahívtuk a pincérnőt, aki csábos nevetésével máris összezavarta csodálatosan felállított elméletünket.
A női lélek megértéséhez nem jutottunk sokkal közelebb, hiszen értetlenül bámultunk egymásra, nem értettük, miért vigyorog a pincérnő, ezért rendeltünk még egy kör feketekávét, és hazamentünk.

Forrás: Tóth József – HarmoNet

Fotó: Németh Hajna fotóművész (Karafiáth Orsolya költő)

A három bölcs

 

 

Egy asszony kijött a házból és három  szakállas öregembert látott üldögélni az udvaron. Nem ismerte őket. Így szólt:

“Nem hinném, hogy ismernélek benneteket, de éhesnek látszotok. Kérlek benneteket, gyertek be és egyetek valamit!”

“A ház ura itthon van?” – kérdezték.
Nem – válaszolta az asszony. – Nincs itthon.
“Akkor nem mehetünk be” – felelték.
Amikor este a férje hazaért, az asszony elmondta neki, mi történt.
“Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok, és hívd be őket!”
Az asszony kiment és újra behívta az öregeket.
“Együtt nem mehetünk be a házba” – felelték.
“Miért nem?” – kérdezte az asszony.
Az egyik öreg magyarázatba kezdett:

“Az ő neve: JÓLÉT.” – mutatott egyik barátjára, majd a másikra mutatva azt mondta:

“Ő SIKER és én vagyok a SZERETET.” Majd így folytatta:

“Most menj vissza a házba és beszéld meg a férjeddel, melyikünket akarjátok behívni.”
Az asszony bement a házba, és elmondta a férjének, amit az öreg mondott. A férj megörült.

“Ez nagyszerű!” – mondta. “Ebben az esetben hívjuk be JÓLÉTET! Hadd jöjjön be és töltse meg a házunkat jóléttel!”
A felesége nem értett vele egyet.

“Kedvesem, miért nem hívjuk be inkább a SIKERT?”
A menyük eddig csak hallgatta őket, és most előállt saját javaslatával:

“Nem lenne jobb a SZERETETET behívni? Az otthonunk megtelne szeretettel.”
Hallgassunk a menyünkre! – mondta a férj a feleségének.
“Menj, és hívd be SZERETETET, hogy legyen a vendégünk!”
Az asszony kiment, és megkérdezte a három öreget:

“SZERETET, kérlek, gyere be és legyél a vendégünk!
SZERETET felállt és elindult a ház felé. A másik kettő szintén felállt, és követték társukat. Az asszony meglepve kérdezte JÓLÉTET és SIKERT: “Én csak SZERETETET hívtam, ti miért jöttök?”
Az öregek egyszerre válaszoltak:

“Ha JÓLÉTET vagy SIKERT hívtad volna be, a másik kettőnek kint kellett volna maradnia. De mivel SZERETETET hívtad, ahova ő megy, oda mi is vele tartunk.”
Ahol Szeretet van, ott megtalálható a Jólét és a Siker is!!!!!!

 

Forrás: AATE.HU

A magyar konyha alapanyaga – csípős paprika

 

 

A paprikánál sokoldalúbb növény kevés van, nemcsak megesszük, de szinte minden részét felhasználjuk, gyógyszert, krémet vagy éppen tömegoszlatásra alkalmas spray-t készítünk belőle.

 

Indiában, Afrikában és Mexikóban nagy hagyománya van fogyasztásának. Ezeken a helyeken elsősorban emésztést serkentő hatása miatt kedvelik, és ma már kutatások bizonyítják, hogy nem alaptalanul, mivel fokozza a nyál és a gyomornedvek elválasztását, melyek az étel lebontását teszik lehetővé.
Akik szeretik a csípős, fűszeres ételeket, ugyanakkor fogyókúrázni szeretnének, kihasználhatják átmeneti anyagcsere-gyorsító tulajdonságát. Angol kutatók mutattak rá, hogy az erős fűszerezés növelheti a fogyókúra eredményességét, a felgyorsult anyagcsere során ugyanis a szervezet többet éget el a zsírraktárakból.
A paprika termése olyan fontos ásványi anyagok forrása, mint a kálium, a foszfor és a kalcium, valamint Béta-karotint és bioflavonoidokat is tartalmaz, mely anyagok semlegesítik a szabad gyököket, így bizonyos védelmet nyújtanak a rák ellen. Magas provitamin-tartalma védi a hámszövetet (a bőrt és a nyálkahártyát), elősegíti a sebek gyógyulását, megelőzi a bőrbetegségeket, erősíti a látást.
Az erős paprika legnagyobb erénye, a kapszaicin révén, fájdalomcsillapító hatásában rejlik. A fájdalomingereket az agyba az úgynevezett "P vegyület" továbbítja. A kapszaicin ennek a vegyületnek a működését zavarja meg, mely hatás kiemelkedő egyes krónikus fájdalmak esetén.
A népi orvoslás hagyományai szerint a paprikából, vagy paprikából és más növényekből együtt- különféle szesszel készült kivonatokat külsőleg reumás bántalmak kezelésére használják. Ezek, hasonlóan a külső csalános kezeléshez (urtikáció), melegérzést okoznak, mikoris a bőr erősen kipirul, a bőrszövet sok vért kap, és a reumatikus fájdalmakat okozó lerakódások, gyulladások belülről csökkenthetők.
Enyhe vízhajtó, így húgysavkiválasztást fokozó hatása szintén ismeretes, mely szintén nem közömbös szempont a reumás megbetegedések esetében, mivel a húgysavlerakódás fontos tényező kialakulásukban.
A mai gyógyászat kapsziacintartalmú krémeket, kenőcsöket alkalmaz egyéb eredetű fájdalmak enyhítésére is, mint például a cukorbaj okozta idegkárosodás, mely súlyos boka- és lábfájás formájában jelentkezik.
Hatásos lehet a fej egyik oldalán jelentkező, rendkívül erős fájdalom, a sokakat érintő migrén esetében is. Ez esetben a fejfájással megegyező oldalon lévő orrcimpánk belső részére dörzsöljünk kapszaicin-készítményt. Ez a bedörzsöléses módszer alkalmazható fogfájás esetében is. Mivel a viszketésérzetet ugyanazok a receptorok észlelik, mint a fájdalmat, a kapszaicin övsömör és herpeszvírus esetén is kifejti jótékony hatását. Az övsömört felnőttekben ugyanaz a vírus okozza, mint gyerekekben a bárányhimlőt. A test két oldalán jellegzetes viszkető kiütés, majd felsebesedő kérges kelések jellemzik. Súlyosabb esetekben (időseknél, más betegségekben szenvedőknél) krónikus fájdalmak kísérik.
Pikkelysömörben a bőrelváltozások területén a bőrerek hosszan tartósan kitágulnak. Amerikai orvosok több beteget kezeltek oly módon, hogy testük egyik oldalát kapszaicin tartalmú, a másikat pedig csak vivőanyagot tartalmazó kenőccsel borították be. Hat hét elteltével figyelemre méltó volt a változás: a kapszaicinnal kezelt testrészen a bőrelváltozások nagy része jelentősen csökkent, a pirosság, a viszketés és a bőrégés kínos érzése igen nagy mértékben enyhült.
Ételben fertőtlenítő hatású, enyhíti a torokgyulladást és, mivel felhígítja az orrmelléküregben megtapadt sűrű nyákot, jót tesz az eldugult orrnak. Köptető hatású anyagokat is tartalmaz: a gyomorba érkezve annak nyálkahártyáját izgatja, ahonnan idegi úton jelzés érkezik a tüdőben lévő mirigyekhez, melyek ennek hatására fokozott nedvelválasztásba kezdenek, így a hörgőkben pangó váladék felhígul, és könnyebben felszakad.
Fertőtlenítő hatásának köszönhetően megelőzhetjük vele az influenzát, vagy ha mégis megbetegszünk kiaknázhatjuk izzasztó, torokfájást enyhítő tulajdonságait. Megfázásos izomfájdalmakra külsőleg, bedörzsöléssel érhetünk el javulást.
Elűzi az álmosságot és felfrissít. Mivel javítja a keringést, ezáltal emeli a vérnyomást, alacsony vérnyomásúak számára kedvező lehet fogyasztása. A helyi vérkeringést is fokozza, ezért alkoholos kivonata hajhullást megelőző szerként is bevált. Ugyanezen oknál fogva kipróbálhatjuk a hideg lábak felmelegítésére is, melyhez nem kell más, csupán egy zokni, ebbe tegyük bele az őrölt paprikát, és persze húzzuk fel!

 

Felhasznált irodalom: Népgyógyászat, Zóna

Humoros székely történetek

 

 

A császárvágás

A „császárig” vitte a pörét az oláhfalvi székely atyafi. Ő úgy gondolta, hogy neki „szent” igaza van, de elverték rajta a port, hogy csak úgy füstölt hazajövet.
Ahogy megérkezik, a kapuból már előre bekiáltott a feleségének:
- Asszony, hallod-e?! Teréz te! Hozd ki azt a fejszét. Mert ha hiába mentem a „császárig”, hát ne is lássak semmiféle császárt!
S ezzel úgy tett, amint jónak gondolá s az udvaron díszelgő terebélyes császárkörtefát úgy kivágta, mint a pinty.

Mikor a kiló bejött

A városban szolgáló székely leányt elküldik egy kiló húsért, de hogy akkor jött be divatba a kiló, hát elfeledte az új szót. Viszza se akart menni, hogy újra kérdezze, hát így adta elő a mészárosnál:
- Már én nem tudom, hogy kilóg-e, belóg-e, de valami lógó húst adjon ezért a pénzért az asszonyomnak.

Az Olt meg a Küküllő folyókról

Régebbi időben nagy dolog volt, ha valaki Csíkból Udvarhely megyébe átment. A „küssőfődön” (külföldön) volt, tehát „járt-kőt ember”. Egyszer egy atyafi átmén valami ügyes-bajos dógában s amikor hazakerül Csíkba, az otthonlevők elkezdik kérdezni:
- Hát méjen világ van no, ott küssőfődön? Mit csinálnak az emberek? S mi egyéb?
- Hát ott es éppen olyan világ van, mint nálunk – mondja a járt-kőt atyafi -, de az emberek mind megbolondultak.
- Hát ugyan bizon méétt?
- Hát csak azétt, met az Oltot Küküllőnek híjják. (Az alcsíki góbé ugyanis azt hitte, hogy a világon csak az Olt folyó van egyedül).

A gondos egyházfi

Haldoklik az öreg székely és végrendeletet csinál. Hagyományoz mindenik fiának, hanem a végén eszébe jut, hogy ő hitközségi ember is. Mint jó egyházfi rágondol az egyházi emberekre:
- Azt a tinót, aki a tavaszon a havasba elvesze a szántás előtt hat héttel, hagyom az eklézsiának. Ha pedig megkerül, legyen a Mihály fiamé.

Borzfogás

Pali bácsinak gyönyörű borzbőr-tarisznya lóg az oldalán. A városban meg is bámulják, meg is kérdezik, mert két borz bőréből került ki a szép bőrtarisznya.
- Ugyan Pali bácsi, hogy lehet két borzot fogni?
- Hogy-e? – veti oda Pali bácsi, – hát megfogok hármat, elszalasztok egyet s megvan!…

A góbé tanúi

Bejön az irodába egy székely, aki valami verekedésben volt ludas. Nem történt ugyan semmi, mindössze a góbé úgy vágta fejbe Kis Jánost, hogy meghalt, de a törvényszék „akadékoskodott”. Tehát ügyvédre volt szükség.
- Úgy volt – mondja a fiskálisnak a székely – hogy én Kis Jánost csak meglöktem és ő aztán nekiment a falnak.
Az ügyvéd megcsóválja a fejét:
- Ezt bizonyítani kell. Ki látta, hogy így volt?
- Az egész falu látta.
- De tanuk kellenek. Két tanú. Két ember, aki látta. Hát ki látta?
- Az egész falu látta.
- Az nem ér semmit. Két ember kell, aki eljöjjön a törvény elé eskü alatt vallani, hogy Kis János a falnak ment.
- Olyan is van.
- Kicsoda?
- Hát … Nagy Péter, a sógorom. Meg Hajmás István, a komám.
A ügyvéd föllélekzik:
- Na végre! Hát ezek látták?
- Látták. Ott álltak mellettem.
- Hogy a falnak ment?
- Hogy a falnak ment.
- És eljönnek azt eskü alatt bizonyítani.
- El.
- Hát beírhatom a nevüket?
A székely megvakarja a fejét.
- Tessen azzal a beírással vagy holnapig várni. Előbb beszélek velök.

Oláhfalviakról …

 

Egy előkelő úr deszkát vásárolván, mialatt annak árát kifizeté lakában, a deszkaárus egészben meglátá magát a nagy tükörben, s nevetni kezde magában.
- Mit nevet, földi? – kérdi az úr.
- Én biz azt – volt a felelet – , hogy tova egy falumbeli embert látok, ne! Én jól ismerem őt s ő nem engem, nem akar ismerni a kevély büszke.
Két szekeres egyike bemvén egy főrangú úrhoz megtudni, van-e aladó gabonája, meglátá magát a nagy tükörben, s útitársát vélvén ott állani, kérdé megütközve hirtelen:
- Ugyan bizon, bátya, hát kied is itt van? Hiszen én kiedet ott künn a szekéren hagyám.
Egy királybíró utat csináltatván a Hargita közelében, látá, hogy egy oláhfalvi ügyes ember letette kalapját egy nagy kőre, s úgy töri vasbottal a követ, mondá neki:
- Földi! Tegye fel azt a kalapot, én nem akarom hogy senki süvegeljem engem, főképpen mikor munkában van.
- Én bizon nem is az ázért vettem le – mondá sajátságos egyszerűséggel az oláhfalvi.
Egy oláhfalvi elmés ember egykor ezzel álla bé egy főtanoda első tanárjához:
- Én azt hallottam, édes professor úr, hogy itt ma disputatio lesz, s azért jöttem, hogy tudjam meg, mi az a disputa?
- Az abból áll – monda tréfálódva a tanár -, hogy az egyik ember kérdést teszen a másik eleibe, s aki nem tud megfelelni a kérdésre, az tartozik hat forintot fizetni a kérdőnek.
- Jó – mond az oláhfalvi -, úgyhát disputáljunk mi ketten.
A tanár most leülteté őtet az asztal mellé, szembe magával, s letéve hat forintot az asztalra, monda:
- No, én azt kérdem tőled elsőben is, mondd meg nekem, ki volt Jézusnak az anyja?
- Azt már jól tudom, hogy Szűz Mária volt, hallottam a plébános úrtól is elégszer – felele az. – De ne menjünk most olyan messze – mond az oláhfalvi – , hagyjuk el azt a régi dolgot, hanem mondja meg a professor ár, hogy ki volt az én anyám?
- De azt csak nem tudhatom, hogy ki volt a te anyád – mondá a tanár.
- No, ha nem tudja, hát enyim a hat forint – mondá az oláhfalvi, s elkapván a hat forintot az asztalról, mint a szél, eltűnék a tanodából.
Egy havasalji ember deszkát vivén eladni kisfiával, szekere bedűlt a sáncba. Két útitársa odaérkezvén, helyreigaziták a szekeret. E szekeres továbbindultában mondá kisfiának:
- Minket mégis kisegíte a bajból a jószerencse.
- Minket bizon nem a jószerencse – mondá a fiú – , mert minket Pistabáék.
Egy deszkaárus a városban látván, hogy a fiacskája a toronyóra ütéseit számlája ujjain, kérdé tőle:
- Hány az óra, fiam?
- Négy vékony, kilenc vastag mindössze tizenhárom – felele a fiú.
Egy ember a havas alól peres dolgában a fővárosba mene az ügyvédehez, hideg télben, térdig érő hóban.
- Jó szánút van-e, földi? – kérdé tőle az ügyvéd.
- Biz én nem tudom, mert én gyalog jöttem – felelé az.
Egy deszkaárus a havas alól a városba menvén láta ottan egy rendkivüli kövér s egy rendkivüli sovány úriasszonyt, monda szekerestársának előbb a kövérre, aztán a soványra mutatván:
- Ne te, né! Ez tán mind megeszi annak a másnak a részit.
Egy nagy havas közelében huzamos idő alatt egy falucska keletkezett, hol azelőtt csak néhány juhászkunyhó volt. E falunak még vad s míveletlen lakói más falvak példájára egy diákot hozának a főtanodából a húsvéti ünnepre. A diák prédikálásával nagy kedvességet nyere előttük. E diák midőn hazaindula ünnep után közülök, néhányan megfogták őtet s elvágának egy kicsin darabkát a füle hegyéből. A sérelmes diák panaszt teve azért a tiszthatóságnál s aztán a szembesített bevádlottak így menték ott magukat:
- Mi e diákot igen megszerettük a szép tanításáért, s elvégeztük magunk között, hogy pünkösdre is eppen ezt a diákot hozzuk magunk közi, azért jegyztük meg a fülit, hogy azon jegyből ráismerhessünk, s annál könnyebben kiválaszthassuk a nagy sereg diák közül.
Egy ifiú ügyvéd a homoródi fürdőn létében kérdé mulatságból ottan egy oláhfalvi fiúcskától:
- Hát igaz-e az, hogy a ti falutokban lakó gazdák nem merik egészen végigszántani a szántóföldjüket, mert attól félnek, hogy ha egyik végére igen kimennek az ekével, addig a másik vége felbilen?
- Nemigen billedez biz az, hallja kend – felele a fiú – mert annak annyi kő van a végin, hogy nem tud felbilleni.

Tudják ők együtt

Hárman valának, akik Kolozsvárra igyekezének: András Ferencz, Ferencz András és András András. Mennek mendegélnek, mindenütt torony irányában. Megszólitja őket valaki:
- Merre mennek, atyafiak?
- Mi bizon Kolozsvárra?
- Tudja-e kend, hogy merre van Kolozsvár? – kérdi az egyiktől.
- Nem én.
- Hát kend?
- Én sem tudom.
- Hát kend?
- Én sem tudom, de tudjuk mi együtt.

Nyomós ok

Körutat tett a püspök a Székelyföldön. Minden faluban elébe harangoztak, csak Kápolnásfaluban nem. A püspök titkárjának feltünt ez a história, s alig várta, hogy valakitől megkérdezhesse az okát. – Éppen arra ballagott a harangozó; a titkár megszólitja:
- Hogy esik az, hogy kendtek nem harangoznak?
- Biz az rosszul esik; de hát annak hetvenhét oka van, hogy mi nem harangozunk.
- Mi lehet az első ok?
- A legelső az, hogy nincs harangunk.
No bemegy a püspök a faluba. A hivek ráesnek, hogy adjon nekik külön papot, mert nagyon megunták ezt a filialéskodást. A püspök kapaczitálni akarja őket:
- Nem lehet az kedves hiveim! Hiszen kendteknek se tornyuk, se harangjuk, se paplakjuk. A jó gazda úgy csinál, hogy előbb istállót épit, azután szerez marhát.
Erre megfeleltek tizen is:
- Kicsi baj az kegyelmes uram! Épitünk mi istállót hármat is, csak marhát adj nekünk.

Az oláhfalviakról …

Kőhalomban két oláhfalvi szekeres egyike bement egy nagygazda szászhoz, megtudni, hogy van-e eladó gabonája. Meglátva magát az előszoba nagy tükrében, azt hitte, hogy a komáját látja ott állni, s megütközve kérdezte:
- Ugyan bizony komám, hát kied s itt van? Hiszen én kiedet ott hagyám künn a szekéren.

Az oláhfalvi ember deszkát vitt eladni kisfiával együtt Segesvárra. Útközbe szekerük bedőlt a sáncba. Két szekeres falustársuk odaérkezvén, segítettek kiemelni a szekeret s továbbmentek. Mondta az apja a fiának:
- Minket mégis kisegített a bajból a jószerencse!
- Minket bizony nem a jószerencse – válaszolta a fia – hanem Pistabáék!

- „A fa ahová esik, ott marad” – azt prédikálta ma reggel a papunk – mondta az oláhfalvi ember a feleséginek -, de ez nem igaz, mert úgy megszűkült a fa mára a havason, hogy még a mély árkokból is mind elhordják.

Egy havasalji gazda a peres dolgát elintézni bement Székelyudvarhelyre az ügyvédjéhez, hideg télben, térdig érő hóban.
- Jó szánút van-e, bácsi? – kérdte tőle az ügyvéd.
- Én nem tudom, mert én gyalog jöttem – felelte a gazda.

 

Forrás: Lövéte.ro