Pat Metheny Group

2010. június 30./Margitszigeti Szabadtéri Színpad – Lyle Mays, Steve Rodby & Antonio Sanchez

Pat Metheny az elmúlt években többször és több formációban járt Magyarországon, de most igazán nagy szenzációnak számít, hogy a legendás Pat Metheny Grouppal lép színpadra, amely 1977 óta létezik több felállásban és tizenhárom album, valamint hét Grammy Díj fémjelzi a történetét. Ezúttal három olyan zenésszel, szerzőtársával, a zongorista Lyle Mays-al, a nagybőgős Steve Rodbyval és a dobos Antonio Sanchezzel – hallhatjuk Methenyt, akik több évtizede muzsikálnak vele.

Pat Metheny 1954. augusztus 12-én született Kansasban. Nyolc éves korában trombitált, 12 éves korától gitározott, 15 éves korára Kansas legjobb jazz zenekaraival lépett fel, és már fiatalon nagy tapasztalatra tett szert a színpadi szereplés terén.

A zenészt 1974-től ismerte meg a világ. Tizennyolc évesen egy fesztiválon lehetősége nyílt néhány dalt eljátszani Gary Burtonnel, a kiváló vibrafonossal. Röviddel ezután csatlakozott a zenekarához, és innentől kezdve egy csapásra híressé vált. A mesterrel eltöltött három év alatt már hallani lehetett a játékán egyedi stílusát és zenei felfogását, amely fontosnak tartja a harmóniákat és a ritmust, de az ehhez igazodó improvizációk a klasszikus jazz, a swing, és a blues elemeiből építkeznek.   Első albumával, az 1975-ben megjelent Bright Size Life-fal újraértelmezte a tradicionális dzsesszgitár hangzást a zenészek új generációja számára, és ez az állandó  megújulásra való törekvés az elmúlt évtizedek alatt sem csitult benne.

Metheny olyan művészekkel zenélt együtt mint Steve Reich, Ornette Coleman, Herbie Hancock, Jim Hall, Milton Nascimento és David Bowie. Lyle Maysszel olyan szerzőpárost alkot, amelyet a kritikusok és zenekedvelők a híres Lennon-McCartney és Ellington-Strayhorn párosokhoz hasonlítanak. Elektromos és akusztikus darabokat írt gitárra, balettek, nagyzenekari művek szerzője és előadója ugyanúgy, mint a modern jazz vagy rock daloké.

Amellett, hogy ennyire elismert zenész, tanárként is nagyon népszerű. Tizennyolc évesen ő volt a legfiatalabb ember, aki valaha is tanított a Miami Egyetemen. Ugyanezzel a ?címmel? büszkélkedhetett egy évvel később a Berklee College of Music falain belül, ahol húsz évvel később tiszteletbeli doktorrá avatták. Metheny ezen kívül még a világ minden részén tart kurzusokat. A fiatal zenészek azért is tisztelik, mert az elektronikus zenét ugyanolyan értékesnek tartja, mint a klasszikus stílusokat. Ennek köszönhetően például az első olyan jazz zenészek közé tartozott, akik komoly hangszernek tekintik a szintetizátort. Többfajta gitár ?kifejlesztésében? is szerepet vállalt, ilyen volt a szoprán akusztikus gitár, a 42 húros Pikasso gitár vagy az Ibanez PM-100-as jazz gitár.

Pat Metheny többször is elnyerte a “legjobb jazzgitáros” címet és aranylemez lett a Talking, a Letter from Home és a Secret Story című albuma. Tizenhét Grammy-díjat nyert különböző kategóriákban.Maga a Pat Metheny Group hét egymást követő évben kapott Grammy Díjat hét egymást követő albumért.  Életének legnagyobb részét turnézással tölti, évente átlagban 120-240 koncertet ad.

Hangszer és Zene Online

Érzések

Az agyban történő változás folytán támadnak, mely változást rendesen a tárgyaknak az érzékszervekre történt behatásai idézik elő, de mely végre magában az agyban is kifejlődhetik (l. Érzékszervek). Ezek szerint az érzések tulajdonképen nem a külvilági tárgyak tulajdonságait ismertetik meg velünk, hanem csak azokat a változásokat, melyek a megfelelő agyrészben lefolynak. Hogy mi mégis az érzéseket külső okra, külső tárgyra vonatkoztatjuk, erre a tapasztalat tanított bennünket. Születésünktől fogva ezerféle tapasztalat arra vezetett, hogy az érzékszerveink útján bennünk támasztott érzést külső okra vezessük vissza. A szembe esett fény által az agyban támasztott érzés belső érzés csakúgy, mint az éhség vagy szomjúság érzete. De mikor azt látjuk, hogy a világító tárgy vagyis saját szemünk vagy testünk helyváltozásával a fényforrás is helyét látszik változtatni, akkor az arra késztet, hogy a bennünk támasztott érzés okát magunkon kívül keressük. Ezzel együtt jár az, hogy a kézmozgások s az ezek által a tapintási É. körében tett tapasztalatok a látás útján nyert ismereteket kiegészítik s az egyidejűleg járó É. kölcsönösen támogatják egymást abban, hogy az érzést-előidéző okot magunkon kívül keressük. A folytonos gyakorlat végre odavezet, hogy az érzékszervek vagy az agybeli középpont valamely közvetlen változása által támasztott érzést is kívülünk levő tárgyak által okozottnak véljük. Midőn egyszer megismerni tanultuk a bizonyos külső behatásra támadó érzést, akkor az érzésből a behatásra ismerünk reá. A folytonos gyakorlat miatt, az érzést s az ezáltal nyert fogalmat egynek fogjuk fel és észre sem vesszük, hogy az egész csak betanult.

Az egyes É. többrendbeli sajátságok által különböznek egymástól; egy ilyen az érzés minősége, mely szerint szín- v. fényérzésről, hang-, tapintási, íz- s szagérzésről beszélünk. Azonban az ugyanazon érzékszerv által támasztott érzések közt is van minőségre nézve különbség. A különböző színérzések, vagy a különböző magas hangok, bizonyos jellemző sajátságok által térnek el egymástól, dacára annak, hogy vannak oly jellemző tulajdonságaik is, melyek miatt azokat különben együvé tartozóknak ítéljük. Az ugyanazon érzékszerv útján támasztott érzések annyiban különböznek egymástól, hogy valamely idegszer izgalma által az öntudatban támasztott érzést más idegszer által okozott érzéstől megkülönböztetni tudjuk. Innen van az, hogy ugyanazon fénybehatást vagy tapintási érzőszervünkre ható nyomást, hőváltozást, a hely szerint, melyen az érzőszervünkre, a látó szervre vagy a tapintó körre behatott, megkülönböztetni tudjuk, hogy tehát a térben tájékozódunk. Valamely idegnek izgalma által okozott érzés azon jellemző tulajdonságát, mely által az más, de ugyanazon érzékszerv körébe tartozó ideg izgalma által bennünk támasztott érzéstől különbözik, ez érzés helyi jelének mondjuk.

Minőségükön kívül az É. erejükre, intenzitásukra is különböznek egymástól. Ugyanazon nemű érzés behatásának intenzitása igen különböző lehet. Megkülönböztetjük p. nemcsak a különböző színérzéseket és az irányt, melyből az ezeket támasztó fény szemünkre behat, hanem feltűnik még a beható fény ereje is. Így van ez más érzékszervek útján támasztott érzésekkel is. Érzésökre csak ugyanazon minőségű érzéseket hasonlíthatunk össze egymással. Mondhatjuk, hogy valamely hang erősebb más hangnál, de nem, hogy erősebb bizonyos látott fénynél vagy érzett íznél. Számos megfigyelés az inger és érzés közt fennálló határozott viszonyra is utal, e viszony a Weber-féle törvényben talált kifejezést, mely szerint arra, hogy az érzésben némi növekedést észrevegyünk, az ingernek mindig eredeti nagyságának bizonyos határozott részével kell nagyobbodni. Vannak az érzékszervek által külső behatások folytán bennünk támasztott érzéseken kívül még az u. n. közérzések, vagyis olyan érzések, melyeket nem kívülünk létező tárgyakra vonatkoztatjuk, hanem, melyek saját testünk állapotát illetőleg értesítenek bennünket. Ilyen közérzés p. a fájdalom érzése. Midőn kés élével bőrünket érintjük, ez tapintási érzést okoz, melynek okaként a jelenlevő kést ismerjük fel, mintegy ebbe helyezzük át az érzést; de midőn a kés éle a bőrbe behatol, ez a fájdalom érzését támasztja, melyet már nem a metsző késbe, hanem saját magunkba helyezzük, minthogy saját testünk szenvedett változásáról értesít. A fájdalom által nem a kést s ennek tulajdonságait ismerjük fel, hanem bőrünk állapotát.

Forrás: Pallas Nagylexikon