Vasárnapok, vasárnapok -
boldog, akinek vasárnapja van,
piros ünnep, fekete köznap:
bolyongok a kettő közt hontalan;
nekem sápadt a vasárnap is
és a köznap sem fekete,
örök köznap és örök ünnep
szakadt rám és nincsen szine.
Április este… milyen langyos…
most keltem az ágyból, megyek
szédülve, mintegy szénaszag közt,
holott csak az uccán megyek:
a bütykös budapesti járdán
mint vidéki kövezeten -
szinte dúdol a levegő
fuvalmas lágy köreiben.
Hipp-hopp, honnan szállott alá
ez a tündéri üdeség?
be jó is szellőztetni benne
fejemnek fülledt szennyesét.
Szállingóznak hazafelé már
a husvéti kirándulók,
az éjszakák rokkantja: nézem
és vágyban vélök indulok.
Be jó volna ott lenni köztük,
egy a tömegben, semmi más,
derék hatnap után jutalmul
e hétvégi kirándulás.
És míg e polgári ábránd
szálait szövögetem
s egy-egy kép friss fonála
felvillan szinesen:
mint vén borissza, aki mindég
megújra javulást fogad,
ismétli mámora ködén át
a megúnt szavakat:
Munka, Kirándulás, Egészség! -
Az eső megered -
beszaladok a tejivóba
s felhajtok egy pohár tejet.
Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 8. szám
