Orgona és Japán

Kodama Mari japán kultúra estje
2009. november 2., 19:30
Zeneakadémia, Nagyterem

A japán-magyar diplomáciai kapcsolatok újbóli felvételének 50. évfordulója alkalmából a világszerte ismert orgonaművész, Kodama Mari ünnepi koncertet ad a Zeneakadémián. Előadásán az orgonamuzsikát hagyományos hangszeres népzene, japán citera, bambuszfuvola, valamint a sintó mitológiában gyökerező kagura-tánc teszi feledhetetlenné.

A japán citera, a koto több mint 180 cm hosszú, tizenhárom húros hangszer. A császárfából készülő citerát, Japán nemzeti hangszerét már a hetedik század óta használják. A kotohoz hasonlóan a bambuszfuvola, a több mint 50 cm hosszú sakuhacsi is évszázadok óta szerves része a japán kultúrának. A koto, a sakuhacsi és az orgona különleges hangzásvilága a koncerten az eredetileg a sintó természetisteneknek bemutatott zenés, úgynevezett kagura-tánccal egészül ki. A kagura története az ősi japán mitológiából ered és a béke és a világosság a földre való visszatérését meséli el. Kodama Mari a történetet korunk atmoszférájába helyezte és orgonakíséretet írt hozzá. Az újrafogalmazott történet szerint a művészetek istennőjétől, Amemeo Uzumétől egy gonosz ember elrabolja a békét szimbolizáló tükröt, amelyet az utasok és a földművelés istenei visszaszereznek, így helyreállítják a világ békéjét.

A koncertorgonista Kodama Mari maga is orgonadarabok szerzője. A tokiói születésű művésznő felsőfokú zenei tanulmányait a Musashino Zeneakadémián végezte, tagja az Amerikai Orgonisták Egyesületének, 1979 óta a világ 35 országának több mint 350 városában lépett fel. 1991-ben megszervezte a Japán Nemzetközi Orgona Fesztivált, amelyet idén nyáron immár a tizenkilencedik alkalommal rendeztek meg. E fesztivál vendége volt nemrég Pálúr János, a Liszt Akadémia orgona tanszakának tanára. Kodama Mari számos lemezt és CD-t készített, köztük a németországi Arnstadtban található Bach templom vezető orgonistájával, Gottfried Prellerrel közös fellépését a tokiói St. Mary katedrálisban rögzítették. Koncertturnéi során fáradhatatlanul dolgozik a japán kultúra népszerűsítésén, munkásságát 1989-ben a japán külügyminiszter kitüntetéssel ismerte el. A Béke Hangja Társaság elnevezésű, Kodama Mari által alapított művészcsoport közel másfél évtizede dolgozik egy új, a tradicionális japán művészeti ágakat a nyugati orgonazenével ötvöző irányzat létrehozásán. A műfaj mára a nemzetközi zenei fesztiválok népszerű színfoltjává vált.

Műsor:

Kodama Mari: Variációk „A hold a várrom felett” című dalra (koto, shakuhachi, orgona)
Kodama Mari: Xavéri Szent Ferenc lábnyoma (koto, shakuhachi, orgona)
Michio Miyagi: Éjjeli eső Londonban (koto)
Michio Miyagi: A tenger, tavasszal (koto, shakuhachi)
Kodama Mari: Etenraku fantázia (koto, shakuhachi, orgona)
Kodama Mari: A világot betöltő békéltető fény (orgona és kagura tánc)

Közreműködnek:

Kodama Mari (orgona)
Toshiko Suda (koto/japán citera, orgona),
Yoichi Iwahashi (shakuhachi/bambuszfuvola),
Yoshimitsu Kai és a Takachiho kagura csoport

Forrás: Hangszer és Zene Online

Veszélyes játék az érzelmekkel

 

 

Igaz történet az Interneten szövődő kapcsolatokról …

 

Balázs, akivel néhány levélváltás után személyesen is találkoztam, igen furcsa, már-már hihetetlen történetet mesél el. Talán ha nem látnám tekintetében és mozdulataiban az őszinte átélést, nem érezném szavaiban a szerelmes ember csalódottságát, magam sem hinném el, hogy mindez így megtörtént. Bevallja, kicsit fél, hogy elítélem vagy kinevetem őt, mégis megosztja velem titkát. Nem magamutogatásból teszi, hanem azért, hogy abból okulva mások ne kerüljenek olyan lehetetlen érzelmi csapdába, mint ő, aki őrülten és reménytelenül beleszeretett – egy nem létező lányba.

Balázs, Te sohasem találkoztál Helgával, nem érintetted, még a hangját sem hallottad. Mondd, tényleg szerelem volt ez? Biztos vagy benne?

Hidd el, olyan mélyen felkavaró érzéseket éltem át, amit utoljára kamaszkoromban. Beköltözött az életembe. Megváltoztatott mindent. Felborította a megszokott kis világom, újra elkezdtem magammal törődni, megnőtt az életkedvem, rendszeresen eljártam konditerembe, discoba, 10 kilót leadtam! Faltam az üzeneteit, hajnalban keltem minden nap, hogy válaszolni tudjak. Több, mint 100 levelet kaptam tőle, és én ennek a dupláját írtam! Lélekben készültem a nagy találkozásra. Szenvedélyes volt a kapcsolatunk, törődtünk egymással minden téren, ne nevess ki, többször szeretkeztünk is email által.

Hogyan kezdődött a kapcsolatotok és meddig tartott ez az egész?

Hirdetést adtam fel az Interneten egy népszerű magyar társkeresőben, melyre többek között válaszolt Helga is, Németországból. Levelezésünk a szokásos ismerkedéssel kezdődött, majd egyre intenzívebbé, meghittebbé vált. Úgy éreztem része lettem az életének, hiszen minden rezdülését ismertem, nem volt olyan, amit ne beszéltünk volna meg egymással, a legapróbb részletekig. Igaz szerelem ébredt mindkettőnkben, legalábbis én bolond, ezt éreztem. Ma már tudom, hogy csak egy színjáték áldozata lettem.

Mi volt az, ami először felkeltette benned a gyanút?

- Volt egy rejtélyes zenés üzenet a telefonomon, ami elgondolkodtatott, majd a Helga önmagáról küldött képei ültették el bennem a kétkedést. Valahogy túl beállítottnak tűntek, a környezetből semmit nem árultak el. Gyönyörű volt rajta, de nem úgy állt a fényképezőgép elé, mint egy kedves lány, akiről amatőr kép készül. Más szándék érződött a fotókon. Az IK-ban olvasott Love Story is arra ösztökélt, hogy utána kell járnom, ki van a háttérben.

És akkor elkezdtél nyomozni. Ezt hogyan csináltad?

Különböző keresőkkel próbáltam a lányról addig tudott információk, majd a fényképe után kutatni. Először nem találtam semmit, de hatalmas megdöbbenésemre egy napon rábukkantam a weben egy oldalra, ahonnan Helga mosolygott vissza rám, csakhogy egész más néven. Őrülten vetettem magam a honlap tanulmányozásába. Az oldal intim fotókat tartalmazott egy Claudia nevű modellről, akire vonatkozóan semmi érdemleges információt nem árult el. A weblapon megadott címre írva megpróbáltam vele felvenni a kapcsolatot, sikertelenül.

Ez már bizonyíték volt számodra arra, hogy levelezőpartnered hazudik neked. Mi történt ezután?

Egy rejtelmes levélben tudattam vele, hogy megtaláltam Claudiát, ami alaposan felbolygatta a kapcsolatunkat. Hatalmas viharok után aztán mégis folytattuk, mert nem bírtam volna elviselni, hogy vége legyen. Imádtam Helgát, és azt az érzést ami miatta körüllengett.

Gondolom, a gyanakvásod azért nem múlt el nyomtalanul. Nem kerestél bizonyosságot?

De igen, méghozzá megszállottan. Új néven új postafiókot nyitottam, és úgy adtam fel hirdetést a társkeresőben. Ahogy számítottam, hamarosan horogra akadt a “kedvesem”. Sőt, több levelet is kaptam, más-más lányok nevében, melyek stílusából, ismerős szövegrészekből az én Helgámra ismertem. Azaz…. Akkor már kezdett tudatosodni bennem a felismerés, hogy egy sokakat bolondító szélhámossal állok szemben, aki elhitette velem hazugságait, és érzelmileg bizony igencsak padlóra tett. De nem én voltam az egyedüli áldozat. Konkrétam 5 nevet tudok, ami alatt hirdetéseket jelentetett meg, kiterjedt levelezést folytatott, hazudott, szédített és hódított gátlástalanul.

Hogyan jellemeznéd őt? Milyennek képzeled azt az embert, aki a rád nagy hatással levő leveleket megfogalmazta?

Nagy valószínűség szerint az illető egy magyar férfi, aki nyilván rendkívül élénk fantáziával rendelkezik. Ezt bizonyítja a levelek stílusa, az, hogy egyszerre több személyt tudott hibátlanul megtestesíteni, és azok az abszurd történetek, melyeket időközben kitalált, hogy szinezze a viszonyunkat. Képes volt például arra, hogy elhitesse velem, egy ideig nem tud írni, mivel Hamburgba kell utaznia. Pár napra rá barátnője, Kriszti nevében vette fel velem a kapcsolatot, mondván ő jár Helga lakásába virágokat locsolni és a papagájt etetni, amíg ő távol volt. Kriszti úgymond kikezdett velem, én pedig kapható voltam a flörtre, majd miután visszatért Helga lelkiismeretfurdalást keltett bennem a hűtlenségem miatt. Hihetetlen képessége volt arra, hogy élethűvé varázsolja mindazt, amit kitalált.

Mit gondolsz, mi motiválta őt?

Ezen magam is gondolkodtam, de nem tudom a választ. Talán csak sport volt számára az egész, bár ezt a történtek után nagyon nagyon nehéz elhinnem.

Tudod-e így utólag, milyen hibákat követtél el a kapcsolat során?

Nem lett volna szabad a hotmail címről írt válaszokat ennyire komolyan vennem. Ma már tudom, hogy az ingyenes web alapú levelező szolgáltatások segítségével bárki létrehozhat magának akárhány email címet, kreálhat bármilyen idegen személyiséget, következmények nélkül. Emögé elrejtőzve már csak a fantáziája szab határt, hogy kinek mit hazudik, hány szerepet játszik el egyszerre.

Azt hiszem, valamit még el kellene mondanod, hogy teljes legyen a sztori. Miért kellett neked is egy hotmail cím mögé bújni, hiszen van fizetős hozzáférésed is, leinformálható email címmel.

Nem vethetek senkire követ, hiszen én sem voltam különb annál, aki így megszédített. Tudod, a fantáziámat már régóta mozgatta két lány erotikus kapcsolata, ezért a társkereső hirdetést egy Klára nevű leszbikus lány nevében adtam fel, majd így kerültem kapcsolatba Helgával. Az már tényleg bizarrá teszi a történetet, hogy az érzékivé vált kapcsolat során előbújt belőlem a férfi, és én tényleg halálosan és szenvedélyesen beleszerettem Helgába. Helgába, aki nem létezik, mert a róla küldött képek a titokzatos Claudiát ábrázolják, állítólagos leveleit pedig egy idegen szélhámos írogatta, talán puszta szórakozásból.

Miért szeretted volna a nyilvánosság elé tárni a történetedet?

Bolond voltam és vak, biztos sokan elítélnek, nem értik, hogyan jutottam el idáig. Viszont tanultam a történtekből, és azt hiszem, ezért talán mások számára sem érdektelen. Főleg azokat intem óvatosságra, akik hozzám hasonlóan naiv lelkesedéssel vetik be magukat a Világháló társasági életébe, és úgy hiszik, az Internet által megszerzett anonimitás biztonságot jelent, ezért mindent szabad! Mások érzelmeivel játszani – nem, azt soha semmilyen körülmények között nem lenne szabad!

Forrás: Internet Love Story

 

Magyar kulturális intézmények Szlovéniában

 

 

A Lendvai Galéria – Múzeum a lendvai vár épületében helyezkedik el, amely 1996 óta önálló közintézetként tevékenykedik, 1979 után a Lendvai Művelődési Intézet, még korábban pedig a lendvai Művelődési Közösség keretében működött. A várban található a szélesebb szlovén közönség körében is jól ismert városi galéria, hisz az intézet keretében működik Szlovénia egyik legrégibb művésztelepe. Ebben az évben ünnepelte fennállásának 31. évfordulóját, az egész világból számos ismert festőt, szobrászt és grafikust látott már vendégül. A múzeumi részleg az Oloris archeológiai gyűjteménnyel büszkélkedik, a régészeti leleteket Alsólakosban találták és a késői bronzkorból származnak, továbbá itt található Zala György emlékszoba, a “Résen áll a vár” fegyver és katonai eszközök, valamint az etnológiai tárgyak gazdag gyűjteménye.

A város fejlesztési tervében szerepel a várfal és a két védőtorony felújítása. Ezzel a lendvai vár visszanyeri eredi középkori formáját és új helyiségeket kap az állandó múzeumi kiállítások céljára.

Cím: Lendvai Galéria-Múzeum, Bánffy tér 1, 9220 Lendva
Telefon: 02 578 92 60
Fax: 02 578 92 61

Lendvai Könyvtár

Az épületet, amelyben a lendvai könyvtár működik, 1906-ban építették és a város legszebb polgári házainak egyike. Egy földszintes neobarokk villa négyszögletes alaprajzzal és négy saroktoronnyal. Tagolt homlokzata barokk kartussal gazdagon díszített, a belső helyiségeket pedig gyönyörű mennyezeti stukatúr díszíti. Az épület műemlékvédelem alatt áll.

A Lendvai Könyvtár 79.540 szlovén és 32.997 magyar könyvtári egységgel rendelkezik és könyvtári szolgáltatásokat nyújt az évről évre növekvő számú látogatója és olvasója számára, ezért is szükséges a jövőben további helyiségekkel bővíteni a könyvtárt. A könyvtár a Lendvai Közigazgatási Egység valamennyi községe számára központi könyvtári szerepet tölt be és 1996-tól önálló közintézet, ezt megelőzően a Lendvai Művelődési Intézet és a Lendvai Művelődési Közösség keretei között működött.

Cím: Lendvai Könyvtár, Fő utca 12, 9220 Lendva
Telefon: 02 575 13 53
Fax: 02 577 14 03

Lendvai Művelődési és Promóciós Intézet

A tíz évig húzódó építési munkálatok befejeztével 2004-ben megnyitotta kapuit a különlegesen szép létesítmény, amelyre valamennyien büszkék lehetünk. Az épületet Makovecz Imre magyar építész tervezte. Az épületben különféle kulturális tevékenységre kerül sor, a fő hangsúlyt a színházi előadásokra és a koncertekre helyezték. A közeli, de a távolabbi környéken sincs ilyen kiváló létesítmény, ezért az előadásokra a szomszédos Magyarországról, Horvátországról és Muravidék más városaiból is szép számban érkeznek látogatók Lendvára.

Cím: ZKPL, Zala György tér 1, 9220 Lendva
Telefon: 02 577 60 20
Fax: 02 577 60 34
Honlap: http://www.zkp-lendava.si

Ártalmas-e a magány?

 

A múlt szakemberei határozottan idegenkedtek volna ettől a felfogástól. Nemcsak azért, mert mindig a filozófia és a költészet eszközeivel közelítettek ehhez az egzisztenciális tapasztalathoz, hanem mert többnyire jóindulattal is viseltettek iránta: az alkotóerő forrását, az önismeret útját, az Istennel való együttlétet látták benne. A magány gondolatához sokáig pozitív képzetek is társultak, így a hősi nagyság, az erő és az önismeret. Csakhogy lassacskán a mozikból is eltűntek a magányos hősök, azok férfiak, akik folyton egyedül küzdenek a gonosz ellen. Időközben gondoskodó családapa vált belőlük – vagy éppen bonyolult szingliegzisztenciát tettek magukévá, akiket különféle szorongások és kényszerek jellemeznek. A magányos farkas nimbusza a múlté.

A magányról ma a legtöbb embernek a társ utáni vágy, a levertség, a félelem és az elhagyatottság jut az eszébe. Holott képesek vagyunk különbséget  tenni aközött, amikor valaki „egyedül érzi magát” és amikor „egyedül van”. Meglehet, hogy a nyelvünkből eltűnt a magány pozitív oldala, de vágyképeinkből korántsem. Egy lakatlan sziget, egy eldugott hegyi kunyhó, a sivatag – sokan vágyódnak ezekre a helyekre, mert bennük a hétköznapok ellenvilágát látják. Azokét a szürke hétköznapokét, amelyeket szűk terekbe zárva, sokadmagukkal töltenek el – a lakótelepen, az irodában, a forgalmi dugóban, valamint az körülkerített természetben. A hétköznapokét, amelyekből egyre tudatosabban próbálnak ideig-óráig kiszakadni, például úgy, hogy hétvégén kikapcsolják a mobiltelefonjukat, beiktatnak néhány wellness-napot vagy éppen egy kolostorban töltik a szabadságukat. Számukra az egyedüllét luxus. Csak rövid időszakokra vonulnak vissza – nincsenek kirekesztve.

Azzal viszont senki sem szívesen kérkedik, ha magányosnak érzi magát. Anyagi nehézségeinkről, szexuális vagy kapcsolati problémáinkról könnyebben beszélünk, mint arról, hogy a szombat estét egyedül töltöttünk a televízió előtt. Vagy hogy sohasem csörren meg a telefonunk. Hogy meghittségre vágyunk. Hogy félünk attól, hogy unalmasak vagyunk, illetve visszautasítanak. A pszichológusok megfigyelték, hogy a magány a szégyenérzet, a félrenézés és a tagadás forrása, a kapcsolati és a személyes csőd megnyilvánulása. Főként a férfiak járnak jól, ha elrejtik a magányukat: több tanulmány is kimutatta, hogy ellenkező esetben jóval erőteljesebb elutasításban részesülnek – különösen a másik nem részéről. A maradéknak, selejtesnek, népszerűtlennek ítélt magányosak kisebb vonzerővel kecsegtetnek – állítják a kutatók. És valószínűleg felébresztik másokban a magánytól való félelmet.

Egy név nélküli, több európai országra kiterjedő felmérésben a nőknek alig nyolc, a férfiaknak mintegy három százaléka állította magáról, hogy „gyakran magányos”. Hogy „néha”, azt már minden negyedik nő és minden hatodik férfi érezte magára nézve igaznak. Mivel a magánykutatók nem bíznak az ilyen önértékelések őszinteségében, kérdőíveikben szeretnek egy kicsit tovább is elidőzni a kényes kérdéseknél: „Milyen gyakran érzi magát közel másokhoz? Milyen gyakran érzi magát vállalkozó szelleműnek és barátságosnak?… …szégyenlősnek? …egy baráti társaság tagjának? …kirekesztettnek?”

Ezek alapján összességében magasabbak értékeket kapunk, és megszűnik a nemek közötti különbség, sőt a férfiak lesznek a magányosabbak – állítja Daniel Russell amerikai pszichológus. Ma az empirikus kutatásban, a hetvenes évek óta az általa kidolgozott kérdőívet használják a leggyakrabban. Ez az úgynevezett „UCLA magányossági skála” közvetetten úgy értékeli a magányt, hogy a megkérdezett mekkora eltérést érez valós és vágyott kapcsolatai között. „Az optimális szint egyénenként változik – magyarázza Russell –, de aki azt nem éri el, magányosnak érzi magát. Aki pedig meghaladja azt, és kevesebb kapcsolatra vágyik, bizonyára szintén nem boldog – teszi hozzá Russell. De erre nincs kifejezésünk. A social crowding talán illene rá – leterheltség a túl sok társas kapcsolat miatt.”

A magány vizsgálatára ezen kívül még legalább egy tucat mérési eljárás és definíció létezik; pszichológiából, szociológiából, valamint az orvostudomány  területén esettanulmányok százai készültek az utóbbi harminc évben. De az egyedüllét szükségletét ezek csak elvétve érintik.

A tudomány elsősorban elmagányosodásként, a kapcsolati háló hiányaként értelmezi a magányt. Russell mégis hangsúlyozza, hogy az embernek, mint reflexív lénynek alapvető igénye az autonómia, az önfelfedezés és az önmegvalósítás is – és ezekhez egyedüllétre van szükség. „Létünket individuális és társas természetünk polaritása határozza meg. A művészet az, ha valaki ki tudja egyenlíteni az ezzel járó feszültségeket.” Hiszen vitathatatlan, hogy az ember társas lény, aki rá van utalva arra, hogy közös nevezőre jusson másokkal; aki függ a többiektől, és általuk válik azzá, aki.   „Az érzés, hogy tartozunk valahová, éppoly alapvető szükségletünk, mint az evés, az ivás vagy az alvás” – állítja a chicagói magánykutató, John Cacioppo.

A kiválasztódás évmilliókig tartó folyamata olyan aggyal áldotta meg az embert, amely semmire nem specializálódott jobban, mint a társas jelek feldolgozására.  A szelekció képessé tett bennünket arra, hogy sok időt és gondolatot szenteljünk kapcsolatainknak, különbséget tudjunk tenni idegenek és a barátok, szex és szerelem között. Úgy alakította ki érzelmi háztartásunkat, hogy kapcsolataink minősége döntően befolyásolja lelki egyensúlyunkat. A legtöbb ember arra a kérdésre, hogy mi teszi boldoggá, az egészség után rögtön a boldog párkapcsolatot, a családot és az őt szerető embereket emeli ki, s csak ezután említi az élet értelmét.       (Geo-magazin)

Paul Valéry költő emlékére …

 

 

E napon született Paul Valéry költő (1871)

Paul Valéry (Sète, 1871. október 30. – Párizs, 1945. július 20.) francia költő, a 20. századi francia költészet kimagasló egyénisége.

PAUL VALÉRY: HAJNAL

 

A zordon zűrzavar,
Miről azt hittem: álom,
Eloszlik oly hamar
A rózsás napsugáron.
Szent bizalom-telten
Szárnyal előre lelkem,
Ez az első ima!
Alighogy kikeltem,
Értelmemre leltem
S az tanit járni ma.

Iker-mosolyba öltözött
Örök testvériségek,
Kik csillogtok a szók között,
Üdvöt kiáltok néktek!
Sürük vagytok, mint méh-raj,
Markolhatlak karéjjal,
Lépcsőm arany fényt ver,
Fokai remegnek
S rajt’ már értelmemnek
Fehér lába lépdel.

Mi fény ez női hátakon,
Mik itt borzongni kezdnek!
Nyújtózkodnak álmatagon,
Mint kik most ébredeznek.
Egyik ragyog s a másik
Fésülködik és ásít,
A lusta kis nő mit mivel?
A révült ujj a fésün táncol
S közel-álmomból magához láncol
Az élő hang sejtelmivel.

Ziláltan ti vagytok tehát!
Ez éj mi bünnel van teli,
Lelkek kedvessi: Ideák,
Az unalom kéjhölgyei?
- Mi jók vagyunk – felelnek ők -
Örökkön át jelenlevők,
Mint ki mindenütt ott van.
A házad el nem árulók,
Titkon vagyunk megannyi pók
Tennen-árnyékodban.

Légy hát örömtől mámoros,
Hogy talányaid szövetjén
Selyemből szőtt nap, százszoros,
Lángol árnyát elvetvén.
Hogy mit tevénk, ezt észbe vedd
Mi vészes örvényid felett
Fonálból hidat vertünk
S tétova kisérletek
Nyúlós löttyéből teneked
Szűz valót kikevertünk.

Szellemi hálójukat
Szétszaggatom, kitárva
Érzék-erdőmben az utat
Dalomnak jóslatára.
Lenni!…Mindenség-fül!
A lélek mind fölkészül
A vágy legfőbb fokára.
Ő önmagát hallgatja
S érzem: fülről ajkra
Száll a borzongása.

Itt vannak árnyas szőleim,
Bölcsői vak-sorsomnak,
Nincs szeri-száma képnek im,
Szintúgy pillantásomnak.
Levélke bármi renyhe,
Az mind friss forrás enyhe,
Miből e gyöngéd zajt nyelem,
Minden dióbél és zamat,
Virágkehely mind noszogat,
Hogy lesz gyümölcse, türelem!

A tüskéktől te sohse félj!
Ébredni jó, kemény bár!
Igy szólt az eszme-meredély:
Nyugton te sohse légy már!
Hogy megszerezd, amit szeretsz,
Eléggé sebzett nem lehetsz.
Ha hódítsz, ne felejtsd soha;
Bár sebed húsodba mélyed,
Bőven omló tennen-véred
Hódítmányod leghűbb záloga.

Elérem átlátszó tavát
A láthatatlan víznek,
Keblét Reményem ússza át,
Amit hullámi visznek.
Hullám, mit karcsú hattyu-nyak
Tud vak időn fodrozni csak,
Reményem erre vágyik.
Érzi a mélyet odadent,
A félelmest, a végtelent
S megborzong lábújjáig.

Fordította NAGY ENDRE