Vajdaság – Áttekintés

 

 

 

 

Vajdaság – teljes nevén Vajdaság Autonóm Tartomány – Szerbia északi, Magyarországgal határos része. Területe 21500 km2, lakosainak száma kétmillió, ebből hozzávetőlegesen háromszázezer magyar. Sokszor helytelenül Délvidékként említik, azonban annak fogalma magába foglalja a mai Románia, Szlovénia és Horvátország egyes részeit is.

Etnikailag különösen sokszínű: több mint 25 különböző etnikai csoport teszi ki a régió lakosságának egyharmadát. Nem kevesebb, mint hat nyelv van hivatalos használatban (szerb, magyar, horvát, szlovák, román, ruszin), ami tükrözi a terület kulturális és nyelvi sokszínűségét.

Az újvidéki városháza

A tartomány három földrajzi egységből áll: Bácska (Bačka), Bánát (Banat) és Szerémség (Srem). Vajdaság székvárosa Újvidék (Novi Sad), második legnagyobb városa Szabadka (Subotica).

Vajdaság hét körzetre van felosztva:

- Észak-Bácskai Körzet (Severnobački Okrug), székhelye Szabadka (Subotica)
- Nyugat-Bácskai Körzet (Zapadnobački Okrug), székhelye Zombor (Sombor)
- Dél-Bácskai Körzet (Južnobački Okrug), székhelye Újvidék (Novi Sad)
- Észak-Bánáti Körzet (Severnobanatski Okrug), székhelye Nagykikinda (Kikinda)
- Közép-Bánáti Körzet (Srednjebanatski Okrug), székhelye Nagybecskerek (Zrenjanin)
- Dél-Bánáti Körzet (Južnobanatski Okrug), székhelye Pancsova (Pančevo)
- Szerémségi Körzet (Sremski Okrug), székhelye Mitrovica (Sremska Mitrovica)
A közigazgatási felosztás Észak-Bánát esetében nem követi a földrajzi határokat, hisz Magyarkanizsa, Zenta és Ada községek földrajzilag Bácskához, közigazgatási szempontból viszont Észak-Bánáthoz tartoznak.

Történelem:

- A terület a Magyar Királyság része volt, de az 1920-as trianoni békeszerződés alapján a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz (1929-től Jugoszlávia) csatolták.

- A II. Világháború alatt, 1941. áprilisában Bácska újra Magyarországhoz került, Bánság egy része pedig német-magyar közös terület lett.

- 1944-ben a szerb partizánalakulatok és a szovjet Vörös Hadsereg ismét elfoglalták ezeket a területeket.

- 1944-1945 telén a kommunista pártvezetés utasítására tömeges kivégzéseket, etnikai tisztogatást folytattak a magyar, német és horvát lakosság között. A meggyilkoltak száma pontosan nem ismert, de 10.000-30.000 között becsülik.

- A Párizsi béke (1947) után a terület hivatalosan is Jugoszlávia része lett. A kitelepített vagy meggyilkolt családok házaiba a legtöbb településen Montenegróból illetve Boszniából telepítettek be szerb lakosságot.

- 1945. és 1990. között a tartomány alkotmányos jogállása az abban az időszakban számos alkalommal bekövetkezett alkotmánymódosítás következtében jelentős mértékben mozdult el egy sajátos autonómia-forma irányába. Ezt a helyezetet számolta fel a milosevicsi rendszer első időszakában az 1990-es alkotmánymódosítás, aminek következtében a tartomány autonómiája kiürült formává alakult.

- A 2001-ben elfogadott un. omnibusz törvény ismét jelentős hatásköröket rendelt a tartományi parlamenthez, valamint a végrehajtó hatalomhoz. Az elkövetkező időszakban esedékes alkotmánymódosításoknak kell választ adnia arra, hogy a terület milyen mértékben gyakorolhat valós autonóm jogköröket.

Lakosság:

A 2002-es népszámlálás adatai szerint, Vajdaság Autonóm Tartománynak 2 031 992 lakosa van.

A tartomány etnikumai a következők:

Nemzetiség	fő	%
szerbek	1 321 807	65,05
magyarok	290 207	14,28
szlovákok	56 637	2,79
horvátok	56 546	2,78
nem nyilatkozott	5 016	2,71
jugoszlávok	49 881	2,45
montenegróiak	35 513	1,75
románok	30 419	1,50
romák	29 057	1,43
bunyevácok	19 766	0,97
ruszinok	15 626	0,77
macedónok	11 785	0,58
ukránok	4 635	0,23
Egyéb	55 097	2,71
Összesen	2 031 992	100

A JSZK Szövetségi Képviselőháza által 2002. február 26-án elfogadott, A nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságának védelméről szóló törvény alapján, 2002. szeptember 21-én megválasztásra került a Magyar Nemzeti Tanács (MNT), a Vajdaságban élő magyar nemzeti közösség legfontosabb politikai képviseleti szerve, országos kisebbségi önkormányzata. Létrehozását a Jugoszláv Szövetségi Parlament által alkotott kisebbségi törvény szabályozza, tagjainak megválasztása pedig törvényes és demokratikus módon, a Nemzeti és Etnikai Közösségek Szövetségi Minisztériuma által lebonyolított eljárásban történt. A nemzeti tanácsok a nyelvhasználat, az oktatás, a tájékoztatás és a kultúra kérdéseiben képviselik az adott nemzeti közösséget, részt vesznek a döntéshozatali eljárásokban, egyes kérdésekben döntéshozatali jogkörrel rendelkeznek, valamint intézményeket alapíthatnak.

Forrás: @ Magyar-magyar platform

Fantázia és valóság

 

 

Gyakran panaszolják, hogy mennyire búskomor vallás a buddhizmus, mert nagy hangsúlyt fektet a szenvedés és a nyomorúság felismerésére. A vallások rendszerint szépségről, dalokról, extázisról és boldogságról beszélnek. Buddha szerint az első lépés az, hogy az életet a maga valóságában tapasztaljuk. Ismerjük fel a szenvedés igazságát és a kielégületlenség valóságát. Nem tehetjük meg, hogy mindezt figyelmen kívül hagyva megkíséreljük az életnek csupán a sikeres, kellemes oldalát látni. Ha az ígéret földje, vagy egy kincses sziget után kutatunk, akkor törekvésünk csupán még több fájdalomhoz vezet. Nem juthatunk el ilyen mesebeli szigetekre. Ezzel a hozzáállással nem lehet elérni a megvilágosodást. Ezért minden egyes buddhista iskola egyetért abban, hogy először valós körülményeinkkel kell szembenéznünk. Nem kezdhetjük az utat álmodozással, mert ezzel csak a valóság elől próbálnánk elmenekülni. Az igazság az, hogy lehetetlen elmenekülni saját életünk elől.
Annak, aki a buddhizmussal akar foglalkozni, hajlandónak kell lennie arra, hogy a meditáció gyakorlata által szembenézzen a valósággal. A meditáció célja nem az, hogy extázist, lelki boldogságot vagy nyugalmat tapasztaljunk. De még az sem, hogy jobb emberekké próbáljunk válni. A meditáció során egyszerűen megteremtjük a szükséges teret ahhoz, hogy felfedjük és elengedjük neurotikus játékainkat, önámításunkat, rejtett félelmeinket és reményeinket. Ezt a teret pedig azzal az egyszerű módszerrel hozzuk létre, hogy nem csinálunk semmit. Valójában nagyon nehéz nem csinálni semmit. Kezdetben megpróbáljuk ezt megközelíteni, és a gyakorlásunk fokozatosan fejlődni fog. A meditáció útja az, hogy kiköpüljük, és gyakorlásunk során felhasználjuk a tudat neurózisait. Ahogyan a trágyát szétterítik a talajon, úgy használjuk fel mi is saját neurózisainkat tudatunk kertjének gazdagítására. (részlet)

Csögyam Trungpa

Forrás: Arany Hegy Alapítvány

Kisfaludy Sándor költő

1844 Október 28. (165 éve történt)
Meghalt Kisfaludy Sándor költő (Himfy szerelmei).

Művei közül nevét az 1801-től megjelent Himfy szerelmei című verses füzetei tették ismertté. Újszerű strófaszerkezetük révén a XIX. század eleji költészet kiemelkedő alkotásai. A sorozat legjobb darabja az A kesergő szerelem című első rész, amely lírai alkotás, de epikus váza van, s találóan “poétai románcnak” nevezték. A műben újszerű műfajt teremtett a dalciklust, melyben az énekek és dalok fölváltva ismétlődnek. Az énekek a cselekmény vázát adják, míg a dalok erre utaló vallomások.

Regék a magyar előidőkből című verses elbeszélésgyűjteményében a nemesi életérzés és világkép válságait énekelte meg, szemléletében és stílusában az egyre inkább tért hódító romantikához közeledve.

Műveit számos nyelvre lefordították. Pártfogolta a színjátszást. Jelentős szerepe volt az 1831-ben megnyílt balatonfüredi színház létrehozásában és vezetésé

Kisfaludy Sándor (Sümeg, 1772. szept. 27. – Sümeg, 1844. okt. 18.): költő, az MTA tagja (r. 1830, t. 1835). Középbirtokos nemesi származású, ~ Károly bátyja. Győrött és Pozsonyban az ak.-n filozófiát és jogot tanult (1788–91). 1792-től kadét az erdélyi Lipót-huszároknál, 1793-ban kinevezték hadnagynak a bécsi testőrséghez. 1795-ben a badacsonyi szüreten megismerkedett Szegedy Ignác Vas megyei alispán leányával, Rózával, feleségül kérte, de kosarat kapott. Ugyanabban az évben a megszigorított fegyelem elleni tiltakozás miatt áthelyezték a sorkatonasághoz. Itt kezdett írni. Milánóban francia fogságba esett, fogolyként a provence-i Draguignanba került, másfél hónapi fogság után 1796-ban hazaengedték. Háborús és fogságélményeit örökíti meg Napló és francia fogságom c. művében (teljes szövege 1962-ben jelent meg). 1796–97-ben Klagenfurtban szolgált, a következő két évben a Rajna mellett harcolt a francia seregek ellen. 1799-ben otthagyta a katonaságot, újból megkérte és 1800 elején feleségül vette Szegedy Rózát. 1805-ig Kámban, ettől kezdve haláláig Sümegen élt. Szerelme és házassága történetét Himfy szerelmei címmel két epikus lírai versfüzetben írta meg (az első rész, a Kesergő szerelem 1801-ben, a második, a Boldog szerelem 1807-ben jelent meg). A Himfy szerelmei sikere további munkára ösztönözték, regéket írt a Balaton menti várakról, 19 regéje közül az első három (Csobánc, Tátika, Somló) 1807-ben került ki a sajtó alól Regék a magyar előidőkből címmel. Az 1809. évi nemesi felkelésen József nádor szárnysegéde. Hazafias szózatával a franciák ellen harcra buzdított. Később megírta a felkelés történetét, de a bécsi udvar megtiltotta kiadását. 1816–20 között a m. nemességet dicsőítő drámákat írt (Kun László, Az emberszívnek őrvényei, A Dárday-ház stb.). 1820 utáni a polgáriasodó irodalmi élettől elszigetelődött. Utolsó, befejezetlen művében (Regeköltőnek hattyúdala) saját életét és a nemesség történetét írta meg. Élete végén Kossuthtal vitázott, mert az lekicsinylően írt a nemesi felkelésről. Ellensége volt Kazinczy nyelvi reformjának. Munkáiért 1833-ban Vörösmartyval megosztva kapta az MTA nagyjutalmát. Emiatt az MTA r. tagságáról lemondott. Nagy pártfogója volt a m. színjátszásnak, jelentős része volt az 1831-ben megnyílt balatonfüredi színház felépítésében is. 1842-től a Kisfaludy Társ. tagja. Zeneszerzéssel is foglalkozott (2 m. tánc, Magyar induló), a korabeli mo.-i dalirodalom egyik legkedveltebb költője volt. – M. Eredeti magyar játékszín (I–II. Buda, 1825–26); K. S. munkái (I–VIII. Pest, 1833–38); K. S. minden munkái (Kiadta Angyal Dávid életrajzzal, Győr, 1931); K. S. Hátrahagyott munkái (Kiadta Gálos Rezső, Győr, 1931). – Irod. Gaál Mózes: K. S. élete és költészete (Bp., 1900); Császár Elemér: K. S. (Bp., 1910); Gálos Rezső: A Dunántúl a két K. költészetében (Bp., 1920); Horváth János: K. S. (Bp., 1936); Fenyő István: K. S. (Bp., 1961). – Szi. Berczik Árpád: Himfy dalai (vígjáték, Bp., 1898); Bodrogh Pál: K. S. (Romantikus játék versekben, Bp., 1930); Darnay Kálmán: Testőrszerelmek (regényes korrajz, Bp., 1926).

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár